Jenny Han - A ​fiúknak, akiket valaha szerettem (A fiúknak, akiket valaha szerettem 1.)

Hatalmas rajongója lettem nyáron a netflix filmsorozatának, amit a regényekből készítettek és amint tudtam beszereztem a könyveket is. Eddig húztam-halasztottam, hogy neki kezdjek a könyvek "bekebelézésének", de a Vörös betűkkel után kellett valami, ami kicsit könnyebb és habosabb. A filmekből kiindulva ez a sztori habos és könnyű és valószínűleg nem én vagyok a célközönsége, mégis élveztem. Tetszett, hogy nem csak a szex és az alkohol és a drogok, hanem újra az IGAZI tinilamúr és az útkeresés és igazi nosztalgikus hangulat kapott el. (Nagyon szeretnék újra 16 lenni *.*)

A filmeket és a könyveket kár is lenne összehasonlítani, azért örülök, hogy előbb láttam a filmeket, mert így "könnyebb" volt magam elé képzelni a szereplőket. Az eltérések egyébként engem egyáltalán nem zavartak, sőt még szórakoztattak is. Például nekem nagyon tetszett, hogy meg tudtuk, ki minek öltözött be halloweenkor, ezt a részt mondjuk a filmbe is beletehették volna, szerintem vicces lett volna.

A könyves szereplők közül Margot kicsit sem tudtam megkedvelni, egyáltalán nem volt olyan jó fej a könyvekben, mint a filmben. Igazi kis "álszent" p*cs@ volt, akit őszintén utáltam volna 16 évesen, illetve Kitty se volt akkora "arc" a könyvben, mint a filmben. A karácsonyi ajándékának viszont a lányokkal együtt örültem, szerintem iszonyú jó fej Covey-papa *.*

Lara Jean fura lány, maradjunk annyiban. Sokszor úgy viselkedik, mint egy 70 éves, a gondolatai pedig egy 5 éves gyerek szintjén mozognak, aztán jön valaki, "popsiba rúgja", kicsit észhez tér és újra kezdődik a dolog. Örültem volna, ha kicsit talpra esettebb és jobban kommunikál, akkor kevesebb baja lenne. Annyira nem tudtam megszeretni, hiába ő a "főhősünk" engem teljesen tönkretett idegileg sok-sok húzásával.
Peter még aranyosabb volt, mint a filmekben, ha tud ilyet egy pasi (Persze, hogy tud, hiszen "kitalált", bár ha létezik, akkor keressen meg!). A kislevélkék örültem, hogy itt is "játszottak" és az elején, amikor összetöri LJ a kocsiját igazán aranyos volt, hogy megállt és segíteni akart neki.

Összegezve: egyébként, lehet nem úgy jön le, de nekem tetszett! LJ és Peter kapcsolata nagyon aranyos volt és imádtam, hogy Kitty kellett hozzá, hogy leessen LJ-nek, hogy Peter (és Ő is Peterért) odáig van érte. A sorozat következő részét már el is kezdtem és nagyon-nagyon szurkolok, hogy "kibéküljenek" a fiatalok. <3

– Tudtad, hogy amikor két ember küzd egymással, az azt jelenti, hogy igazából még mindig fontosak egymásnak?