Leiner Laura - Maradj velem (Iskolák versenye II.)
Ha nem lennék ennyire eltökélt, hogy nekem igenis kell ennek a kihívásnak a plecsnije a könyv felénél (se) feladtam volna.
"Hálisten" tegnap, ahogy befejeztem el is kezdtem az utolsó (HURRÁÁÁ) részt, így kicsit összefolytak, hogy meddig is tartott a Maradj velem. Elnézést ha spoilerezek véletlen a következő részből IS.
Szóval nézzük is miből éltünk ebben a részben. (Vigyázat! Garantált S P O I L E R !)
Valahol ott hagytuk abba, hogy a introvertált Hannánk se perc alatt bepasizott és dúlt a szerelem, meg persze közben pörgött a verseny. Laura meg-megspékelte egy-egy monológgal, a néha izgalmasra sikerült részeket, hogy tuti elálmosodjunk. Szóval így telt ez a regény.
Három dolog volt, amin kifejezetten kiakadtam és a szemöldököm verdeste a haj vonalamat:
1. "Vendéglátós pad" - Hogyan, kérlek? Esetleg sörpad. Nem kell ahhoz a vendéglátásban dolgozni, hogy ilyen "szakkifejezésekkel" képben legyél.
2. "Csajé" - Ööööö... na itt kaptam igazán sokkot. Laura nevel itt mindenkit, meg leugat, bocsánat, leszól mindenkit, hogy "fúúúj insta-fiú/lány vagy", "fúj fent vagy a közösségiken" (amúgy Ő is, úgy tudom...), de azért ezt a roppant kulturált kifejezést csak sikerült beleírnia...Hátha amelyik tizenéves eddig nem ismerte/használta most megismerkedik vele és használni is fogja, hiszen tuti menő, ha Laura néni is beleírta. Jézusom.
3. "Nézni a semmit"- mármint instán. Elárulok egy titkot, amire lehet egyedül nem jött rá az Írónő: Azt nézed instán, amit követsz. Vegyünk például engem: rengeteg gasztros oldalt, meg utazós oldalt követek, mert engem ezek érdekelnek. És láss csodát: tele van a falam fancy kajcsikkal és csoda szép helyekkel. És még valami extrát mondok: nem követek gyúrós oldalakat, mert kondi terembe max akkor mennék be, ha kényszerítenének, így max akkor látok kondis képet ha valamelyik ismerősöm felteszi. Szóval, az vagy amit megeszel, pardon: azt látod, amit bekövetsz, kedves Laura.
A mélypontom egyértelműen a hozzátartozók látogatása volt. Indokolatlannak éreztem. Egy 15-17 éves gyerek simán kibír 14 napot a szülei nélkül (lásd Lóri) és a szülei is nélküle (lásd Bernadett). Nem éreztem létfontosságú résznek. Persze a látogatás (előzménye inkább) vezetett oda, hogy Kocsis végre igazi vlogger legyen.
Persze a primitív kommenteket itt sem tudta kihagyni az Írónő, így kezdem elhinni, hogy neki valóban ennyire silány a humorérzeke.
Szeretném leszögezni, hogy egyébként semmiféle problémám nincsen Laurával. Nem ismerem, nem találkoztam még vele. Kicsit soknak tartom, amiket tol, főleg a közösségikről. Értem én, hogy elhatározta, hogy Ő lesz az új Szabó Magda/Kertész Erzsébet/Sohonyai Edit vagy éppen estig sorolhatnám a "régmúlt" szerzőit, akik nevelték anyáinkat, nagyanyáinkat, de ez Laurának valahogy nem megy. Ő nem tudja levetkőzni a saját előítéleteit és a saját stílusát. Ő a rockot szereti, ezért az összes regényének az összes (fő)szereplője rockot hallgat/játszik/énekel.
Szerintem ez a korosztály, akiknek írja a könyveit nagyon-nagyon befolyásolható és ennél sokkal jobban észnél kellene neki lennie! Mert nem azokat az időket éljük, hogy a szülők előre elolvassák a könyvet és jóvá hagyják a gyereküknek, hogy olvashatják-e vagy sem... Erre már senkinek sincs ideje!
És igen, kimondhatjuk, hogy megvetem és nem szeretem az Írónőt még is elég sok könyvét olvasom. Miért?
Az SzJG-t annó elolvastam, mert már mindenki olvasta és kíváncsi voltam hogy mi ez a nagy hype? Aztán ősszel újra olvastam, hogy kapjak plecsnit (fránya molyos kihívások :D)
A Bábelt elolvastam, mert jó témának tűnt a fesztiválozás. Aztán elolvastam még egyszer és sorra előveszem, mert úgy érzem ez a legjobban sikerült könyve és a mai napig hangosan nevetek bizonyos jeleneteken.
A Bexi-sorozatot a fentebb említett plecsni kedvéért olvastam el ősszel. Mit is mondjak? Annyira egyformák Hannával és Renivel, hogy összefolynak most a fejemben a sorozatok.
Szóval, mint mondottam volt, nem utálom Laurát, semmi személyes nincs benne, de a fentebb leírtak miatt nem tartom jó Írónőnek.
Hirtelen ennyi lenne a Maradj velemről és Lauráról a véleményem. Reményeim szerint minél előbb jövök a befejező résszel és elfelejthetem ezt a sorozatot végre.
Összegzés:
- sztori: 5/2 (Elég sok mélypontot kellett átélnem...)
- szereplők: 5/2 (Mátéról egyértelmű volt, amit meg tudtunk. A többieket meg hagyjuk)
- borító: 5/5 (Tetszik még mindig ez a séma)
- újraolvasom-e? Maximum véletlen, mert amnéziás leszek és elfelejtem miket éltem át!
- Kedvenc idézet:
– Mondhat bárki bármit, én bírom azt a filmet – (…) – Sokan szarozzák, de szerintem van minden, ami kell. Csávó, csaj, akció, vámpírok, nagy kutya, minden.
– Az egy farkas – jegyzete meg Bernadett.
– Hol? – torpant meg Lóri velem együtt.
