Gondolkoztam majdnem két napot, hogyan is kezdjek neki? Hatalmas elvárásokkal indultam neki a könyv olvasásának, mert a molyon nagyon jó értékelései voltak és az "életmód" könyvek rangsorán is kiemelt helyet foglal el. "HOGY MI VAN?" - gondoltam én, amikor a könyv harmadik oldalánál tartottam. Sajnos az a típus vagyok, hogy gyorsan-gyorsan eldöntöm tetszik-e valami vagy sem és elég nehezen lehet utána a véleményemet megváltoztatni.

Ha valakinek lenne rá ideje, hogy elmagyarázza, hogy ez a könyv hogy jön az életmód kategóriába azért egy hatalmas csokit küldenék neki!

Több sebből vérzett nálam a könyv, kezdjük is.

S P O I L E R

1. Szereplők:
Naia: azzal semmi problémám nem szokott lenni, ha egy olyan női főszereplőt kapunk, aki "visszahúzódó", ízig-vérig "zöldlány" és nem egy tipikus tucatlány. DE! Azzal igenis van bajom, ha hosszú-hosszú oldalakon keresztül az ő elérhetetlenségét és visszafogottságát olvassuk majd hupsz az első randin dug egy hatalmasat a csávóval, akiről eddig hallani se akart. Elnézést ha közönséges voltam, de ez volt.

Kolos: alapjáraton a hányinger kerülget, amikor magyar író, magyar szereplőt szeretne valami egzotikus környezetbe beilleszteni, úgy hogy ráadásul abból a magyar szereplőből egy világhírű "akárkit" (elnézést: influencert) akar csinálni. Utáltam. Komoly isten, engem szereplő már rég idegesített ennyire. Annyira a mindenem ki volt a monológjaitól, meg a "laza vagyok-szétesek" sztoritól, hogy a sírás kerülgetett valahányszor felbukkant ez a szerencsétlen csávó a könyvben. És igen gyakran felbukkant, mivel FŐSZEREPLŐ volt és nem volt elég büntetés maga a karakter: fele könyvet az ő szemszögéből kellett végig kínlódnom.

Margaret: asszem így hívták Naina "barátnőjét", aki lebabázott, de ha tévedek elnézést kérek - igyekszem a rossz élményeket minél gyorsabban kitörölni az agyamból. Iszonyú egy ribanc, nem is értettem miért kellett erőltetni... meg amikor kiderült ki az apa... na az mondhatom egy "csoda" húzás volt. Jaj istenem, csak a fejem tudom fogni.

2. Cselekmény:
Éreztem én, hogy itt bizony hatalmas életbölcsességek átadása történik, de ki a célkorosztály?
A koronavírus beleírása nem volt egyébként rossz, így "életszaga" volt a semminek, de már kurvára untam a végén, hogy maszk így, oltás úgy. Egyszer , jó írja le kétszer, hogy kell maszk meg nincsenek turisták, mennyire szívás egy turizmusból élő szigeten. Az volt az érzésem, hogy néha eszébe jutott az írónőnek (? nő?), hogy "hupika-korona-van és akkor most egy oldal a koronáról, jó két sor, hogy süt a nap és megint másfél oldal a koronáról" majd oldalakon át elengedtük és megint. *aktív fejfogdosás*
Kolos és a Boldogság, gyere haza című zene a hawaii rádióban, meg a boldogságról szóló monológja volt az abszolute mélypontom, pedig előtte pár oldallal a magyar -nemlétező- állatvédelemről szóló kis elődadása után azt hittem nincs lejjebb. Iszonyat.
Bocsánat. Kiegészítés következik! Eszembe jutott mitől akartam a falra mászni és a tapétánkat tönkre vágni a nappalinkban: SZÉPSÉGES. És nem volt elég, hogy ennek a nulla Kolosnak ez volt a szavajárása és mindenki és minden SZÉPSÉGES volt, de kb mindenki másnak is. Komolyan sírni tudnék most, hogy eszembe jutott.

S P O I L E R   V É G E

Visszaolvastam az eddig leírtakat és nem szeretném tovább szaporítani az írásomat, Anyu mindg azt mondta, hogy vagy jót, vagy semmit, és ezt eléggé megszegtem most.

Nem ajánlom a könyvet. Számomra 350 oldalnyi kín és instant szégyenérzet volt.