Amikor elkezdtem a sorozatot - körülbelül februárban - és megismerkedtem a lányokkal elkezdtem várni, hogy eljussak a sorozat hetedik részéhez és kiderüljön végre ki is az "elveszett nővér". Vártam, de tényleg nagyon-nagyon vártam.

S P O I L E R   V E S Z É L Y

Van az a mondás, hogy "a jó dolgokra várni kell" - ez itt sajnos nem igazolódott be. Talán CeCet és Electrát nem tudtam annyira megkedvelni és ők "idegesítettek a leginkább... nos, ők a hetedik nővérhez képest a szívem csücskei. Nagyon sajnáltam, hogy mire ideértünk Lucinda "elfáradt" és egy lehetetlen nővért hozott létre, akit nehéz szeretni.

Sajnáltam, amikor kiderült, hogy Merry a vér szerinti lánya Pa Saltnak, a szívem szakadt meg... annyira szurkoltam, hogy Csillagról derüljön ez ki.

Sajnos egy "új szereplőt" sem tudtam a szívembe zárni és kicsit sem vágyok "vissza" a könyvbe. Örültem neki, hogy vége lett ennek a kb. 700 oldalas szenvedésnek. Sajnos a múltbéli szálak sem tudtak megfogni. attól függetlenül, hogy fogalmam sincs az ír történelemről.

Merry menekülése és a nővérek szerencsétlenkedése, hogy "becserkésszék" igazán kínos volt, ahogyan a végén az ügyvéd szabadkozása is ("nem gondoltam volna" meg "én magam kerestem volna fel, ha ezt tudom"...áh csak felmérgelt).

Még szegény Mary-Kate is idegesített, pedig belegondolva szegénykém még csak 22 éves, egyikünk sem volt jobb ennyi idősen. Talán Jack volt akit megkedveltem és akinek szurkolok, hogy Allyvel egymásra találjanak...

Kicsit szürreálisnak éreztem az elveszett nővér "indokát" is, ami miatt 37 évre eltűnt és "bujkált", ahogyan azt is, hogy állandóan aludni akart, folyamatosan arról olvashattunk, hogy teát vagy whiskeyt isznak-e és azt ki fogja elkészíteni/szervírozni.

Mindent egybe véve sajnálom, hogy Lucinda utolsó könyve nem tudott annyira magával ragadni, ahogyan a sorozat korábbi kötetei. Nem tudtam megszeretni az "új családtagokat" és nem tudtam a múltbéli szállal sem azonosulni.

A sorozat utolsó részét szinte azonnal el is kezdtem és nagyon-nagyon várom, hogy kiolvassam. Őszintén remélem, hogy Lucinda fia, Harry, nem ehhez a kötethez ír méltó befejezést, hanem az egész sorozathoz, hiszen ha a kezem a szívemre teszem, attól függetlenül, hogy ez a rész nem tetszett a sorozat még nagyon is a kedvenceim közé fog kerülni.

Ahogy mondja, az élet nem egy probléma, amit meg kell oldani, hanem egy valóság, amit meg kell tapasztalni.