Édes Istenkém! Annyira sajnálom, hogy eddig húztam, hogy elkezdjem a sorozatot, hogy az hihetetlen, arról nem is beszélve, hogy a másik oldalt tekintve totál kész vagyok, mert nem sokára elfogy a harmadik rész is.

Adtam magamnak bő két napot, hogy átgondoljam, mit is írhatnék erről a könyvről. Nos, mit lehet írni egy könyvről, ami hirtelen a kedvenceddé válik? Nem akarok hosszasan ömlengeni, és nem szeretnélek untatni Benneteket, de valamit azért csak kellene írnom, nem igaz? Figyelem: ez a bejegyzés…

Őszinte leszek: mielőtt elkezdtem a könyvet ki kellett keresnem itt az előző részről a bejegyzésemet, mert nem voltam benne biztos, hogy olvastam-e az első részt, vagy csak álmodtam. Sajna van ilyen, ha nagy tételben falja az emberlánya a könyveket.