Rég jártam már így: megvett magának egy sorozat kilóra és alig várom, hogy leülhessek olvasni. Nagyon pozitívan csalódtam az Írónőben is és a kötetekben is.

Lucinda Riley-val már régóta szemezgettem, A hét nővér volt mégis az első könyve, amit elolvastam és, ahogy azt írtam itt is, teljesen magával ragadott a történet, így kérdés sem volt, hogy folytatom a sorozatot.

erősen S P O I L E R

Bevallom, Ally története kicsit nehezebben fogott meg, mint Maiaé. Számomra lassabban indult el és néha kicsit untatott is. A vitorlázás, mint sportág, elég távol áll tőlem, bevallom fogalmam sincs az egészről, de a könyv a kedvemet se hozta meg hozzá. Kicsit sajnáltam a lányt, hogy körülbelül egy hónapon belül elveszti az apját és a lelki társát is, attól függetlenül, hogy engem iszonyúan irritált Theo. Gondoltam rá, hogy lesz vele valami csavar pl. kiderül, hogy rosszfiú, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy meghal.  Az észre-nem-vett terhesség számomra egyértelmű volt az első rosszulléttől és ha ezzel valami nagyot akart az Írónő "robbantani", hát sajna nem sikerült neki.
Az "elveszett" ikertestvérek, és a megtért apa-szál érdekes volt, de kicsit idegesített, hogy Ally és Thom ennyire rögtön egymásra találtak és full nyál volt az egész. Nekem sok volt.

Az nagyon érdekel, hogy Theo milyen felfedezést tett még a Nővérekkel kapcsolatban... Ally nem engedte neki, hogy elmondja, de szerintem lesz még jelentőssége Theo megoldásának... Csak jó lenne megtudni, hogy mit tudott a fiú...

A múltbéli szálakról, mivel kettőt is kaptunk, nehéz nyilatkoznom, mert magam sem tudom még mindig eldönteni hányadán is állok velük. Anna története talán kicsit jobban megfogott, ugyanakkor idegesített a lány naivitása és teszetoszasága. Nem tetszett, ahogyan csak sodródott az árral és az esetek többségében azt se tudta merre van arccal... Sajnáltam, mert abban a korban iszonyú nehéz lehetett neki, de sokszor igenis magának köszönhette a sorsát és azt, hogy mivé vált. Próbáltam utána olvasni a neten, hogy mi a valóság ebből a szálból, de sajnos csak külföldi oldalakat dobott fel a google és nem volt még időm, energiám neki ülni, lefordítgatni magamnak.
A második világháborús szál kicsit jobban megfogott. Számomra mindig nehezebbek ezek a történetek, megérintenek és magam alatt vagyok tőlük, hiszen nem tudom megérteni, miért kellett annó ennyi emberrel (attól függetlenül, hogy zsidók, vagy cigányok voltak-e éppen) ez művelni...
Bo és Elle számomra igazán érdekes mellékszereplők voltak és szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Bo ugyanaz, aki az első kötetben még Párizsban a kis hajléktalan fiú volt, ezáltal szinte biztos vagyok benne, hogy Pa Salt történetéből is kaptunk kis morzsákat...

A kötet legvégén biztos vagyok benne, hogy a hangverseny végén Csillag a tömegben Pa Saltot látta, ahogyan az előző könyv végén Ally hallotta a telefonban a hangját... Gyanús, nagyon gyanús *hihi*.

S P O I L E R   V É G E

Összegezve a könyvvel való kapcsolatomat, tetszett, de még mindig Maia a kedvencem. Csillag történetének már neki is kezdtem és őszintén remélem, hogy az sem okoz majd csalódást.

A gyengeség pillanataiban találhatsz rá a legfőbb erősségedre.