Annyira imádtam a könyvet, hogy szavakba sem tudom foglalni...na jó, megpróbálom.
A Holdnővérben Tiggyvel és az ő történetével ismerkedhetünk meg. Nekem valahogy a legelső kötettől kezdve Tiggy volt a legszimpatikusabb lány és az ő történetét vártam a leginkább. Molyon lehet ilyen, meg olyan értékeléseket olvasni, de ezek sem szegték a kedvem, igazán beszippantott a történet és nagyon vártam mindig, hogy tovább olvashassam.

Tiggy roppant "spirituális" és nagyon fontosak neki az állatok, talán ez a két dolog volt, ami miatt legelőször megfogott a lány, az csak hab volt a tortáján, amikor a könyvet olvasva kiderült számomra - és számára is- hogy cigány felmenőkkel rendelkezik. Mindig is nagyon érdekelt a cigány kultúra és kötődtem mindig is a hagyományaikhoz, ezért külön élveztem, hogy megismerkedhettem "végre" a spanyol cigányokkal is.
Mindig elámulok rajta, hogy az Írónő micsoda háttérmunkát kellett, hogy elvégezzen egy-egy regényéhez, néha az az érzésem, hogy Lucinda Riley-ra lehetne mondani, hogy történész, nem csak, hogy írónő.

Annyira tetszett a könyv, hogy nem szeretnék spoilerezni, nem szeretnék véleményt nyilvánítani Tiggy őseiről, sem a "jelenkori" környezetéről. Azt el kell ismernem, hogy voltak benne számomra felesleges részek, amik kicsit olyan "semmiről sem szóltak" számomra, még is befaltam azokat a részeket is, ahogyan azokat a részeket is, amikor folytak a könnyeim, mert egy-egy olyan szereplőtől búcsúztunk, aki pár oldal után rettenetesen a szívemhez nőtt, vagy épp olyan szereplőket köszöntöttünk, akikre számítottunk, vagy éppen nem ;-)

Ajánlom mindenkinek a könyvet, akkor is ha az előző részeket nincs kedve kiolvasni, mert szerintem csodálatosan megírt történet, csoda főszereplővel.

… egyszer minden véget ér. És Isten segítségével új és jobb dolgok lépnek a helyükbe. Nincs értelme búslakodni azon, ami volt, inkább örömmel kell fogadni azt, ami jön.