Anne Bishop - Vörös betűkkel (A Mások 1.)
Amikor sok-sok évvel ezelőtt megszereztem ezt a könyvet nem gondoltam volna, hogy milyen kincset vettem magamhoz. Aztán teltek az évek, én csak olvastam és olvastam, de a Vörös betűkkel kimaradt, egészen múlt hét vasárnapig. Nagyon kellett egy low fantasy olvasás és úgy voltam vele, hogy szerencsétlen könyvet olyan régóta halogatom, nézzük meg mit tud?
Nagyon-nagyon régen csalódtam ilyen kellemeset. A könyv minden volt, amire vágytam: fantasy, vámpírokkal, de nem az Edward-féle srácokkal (Hozzátenném Cullenékkel sincs semmi bajom!!), egy másik világban találtam magam, ahol a rettegés a mindennapok része, Meggie mégis megmutatja nekünk, hogy ezekkel a lényekkel is milyen jól ki lehet jönni és megtanítja az Udvar-lakóit, arra, hogy nem minden "majom" borzasztó.
Az elején bevallom sokat küzdöttem, mivel nehéz volt belerázódni egy másik világba, hiába volt a könyv legelején térkép és magyarázat, nehezen ment az aklimatizáció, de mire a történet felpörgött tökéletesen kiismertem magam a Mások-világában.
Tetszett, hogy a romantika most kimaradt. Igen, hatalmas romantika-fan vagyok! DE! Ebbe a sztoriba nem illett volna, persze attól még bízom benne, hogy egyszer csak Meg és Simon rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, de addig még rengeteget kell mindkettőjüknek tanulnia.
A szereplők közül abszolút kedvencet nem tudok avatni, sajnos. Annyira szerettem az Udvar összes lakóját, hogy a könyv végén őszintén megsirattam azokat a szereplőket, akiket elvesztettünk.
A borító szerintem nagyon szép, Meget hasonlóan képzeltem el. Azt kell még eldöntenem, hogy az üvöltő farkas vajon Sam vagy Simon?:)
Új kedvencet avattam, ami sajnos már régen fordult elő!
Őszinte bánatomra a sorozat második kötetét adták még ki magyarul, a többi rész még váratja magát (KEDVES KIADÓ! S.O.S. !!!). Elhatároztam, hogy meglepem magam és karácsonykor folytatom a sorozatot! (Csak győzzem azt a 40 napot kivárni...:D)
Mit írjon? Kedves Naplóm ! Ma nem ettek meg. Ez igaz volt, de nem sokat mondott. Vagy éppen ellenkezőleg: mindent elmondott, amit el kell mondani.