Bevallom féltem ettől a könyvtől. Valamiért a Hamupipőke "újragondolások" annyira nem jöttek össze korábban. Szerencsére pozitív csalódás lett a könyv :-)

A netflixes sorozatból Benedict a legszimpatikusabb Bridgerton-fiú számomra és ebben ez a könyv csak megerősített. Igaz rengeteg eltérés van a sorozat és a könyvek között, és úgy érzem ahogy haladok a könyvek olvasásával úgy lesz egyre több a különbség, de ez valahogy így van jól. Attól függetlenül, hogy imádtam a könyvet és lehetőségeimhez mérten faltam a lapjait, Sophiet nem tudtam annyira megszeretni, mint az előző kötetben Katet. Nem tudom miért van így, hiszen semmi rosszat nem tett, mégsem tudtam annyira elfogadni a lányt. Lehet az is közre játszott, hogy sokszor vertem a fejem a kindlembe, hogy "nem igaz hogy nem tudja elmondani az igazat".

Külön szimpatikus volt, hogy ebben a részben a kicsi-Bridgertonok és Violet is több szerepet kapott. Biztos vagyok benne, hogy az ő részeiket is nagyon fogom élvezni. (Amint túl vergődtem Penelope és Colin sztoriján. Kövezzetek meg, de őket bírom a legkevésbé :/)

A "tisztességes ajánlatról" pedig annyit, hogy több helyen is olvastam, hogy milyen frankó csaj ez a Sophie, hogy nem adta be a derekát Benedictnek. Ami szerintem oltári nagy hülyeség. Hiszen ha nem adta volna be neki a derekát, akkor nem történik meg Benedict kanapéján az, ami megtörtént, ugyebár... Szóval szerintem kár dicsőíteni Sophiet. Ő is ember, őt is legyőzte a testivágy és ennyi, ezen kár finomítani.

Egyébként külön tetszett, hogy nem volt tele erotikus jelenettel, mégis érezni lehetett a tűzet és a vágyat a főszereplők között.

- sztori: 5/4
- szereplők: 5/4
- borító: 5/4 (Szép, de semmi különös)
- újraolvasom-e? Nem hiszem
- Kedvenc idézet:

Violet figyelmeztetőn nézett rá:
– Megyek, megkeresem a húgodat.
– Melyiket?
– Mindegy, valamelyiket, amelyik még nincs férjnél.