Casey McQuiston - Red, ​White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Úgy döntöttem, hogy engedve a nagy hype-nak, ami körül veszi a könyvet a kezembe veszem és bármilyen is lesz a sztori elolvasom.

Végigverekedtem magam a herceg és az amerikai elnök fiának a "love storyján", de nem értem miért van ez a nagy hűhó, egyszerűen nem éreztem azt egyetlen egyszer sem, hogy ez valami hiánypótló/hű-de-különleges könyv lenne. Persze az LMBTQ most nagyon "menő", és nem szeretném, ha bárki is félreértene: semmi problémám az ilyen beállítottságú emberekkel, csupán sok már a jóból. Ez valami olyasmi most, mint a Szürke-sorozat után volt a millió egy BDSM könyv a piacon.

A történet egyébként kedves volt, bár számomra nagy törés volt, hogy pont a sztori olvasása közben jött a hír, hogy elhunyt Erzsébet királynő, és a könyvbeli megfelelője nem volt éppen egy "kedves" királynő/nagymama. Kicsit unalmas volt a sok politikai rész, amiket úgy éreztem, hogy vagy el kellett volna engedni, vagy jobban kibontani. Az Írónő talán azt felejtette el, hogy ezt a könyvet nem csak amerikai fiatalok fogják a kezükbe venni és tudom, hogy alapműveltség része, hogy valamennyire képbe legyünk az USA politikai rendszerével, de ennyire még én sem vagyok képbe, pedig van politikus a családomban és mindig is nagy hangsúly volt nálunk fektetve a nemzetközi politikára otthon. Az angol királyi család számomra roppant unszimpatikusan volt ábrázolva, holott a valóságban ők a kedvenc királyi családom és ez picikét szíven ütött. A Fehér Házról szívesen olvastam volna még, néhol összecsapottnak éreztem azokat a részeket, amik a berendezésről/elrendezésről szólnak és gugliztam rendesen közben, hogy el tudjak egy-egy termet/szobát képzelni.

A szereplők jó fejek voltak, főleg a csajok. A fiúk néhol idegesítettek és számomra rosszabbak voltak, mint egy-egy női főszereplő. Tudom, hogy a könyv velejárója, de az LMBTQ-szexjeleneteket szívesen kihagytam volna, nem vagyok egy prűd-lány, de azok kicsit sokak voltak.

A borító egyszerű, de nagyszerű, tetszik, hogy végre valami szép rózsaszín borítós könyvet találtam, nem mindig csak a feketeség, meg szürkeség mindenhol. :D

Ha lehet hinni a snitt.hu-nak már készül a regényből a film (gondolom gyors meg kell lovagolni a lehetőségeket, haha :D), na azt tuti meg fogom nézni, mert kíváncsi vagyok mit hoznak ki ebből és!: hogyan ábrázolják a királynőt... sajnálom, ez becsípődött most rendesen. :"(

A lényeg, a lényeg, hogy egyszer elolvastam, a felhajtást nem értem, de túl vagyok rajta és büszke vagyok ezért magamra! :D

Történelmet írunk, igaz?