Elérkeztem a sorozat olvasása közben ahhoz a könyvhöz, amit NEM TUDTAM letenni. Izgalmas volt, nem túl csöpögős és az erotikus jelenetek is olyanokra sikeredtek, hogy akkorákat sóhajtoztam, hogy azt hitte a Párom, hogy elájulok.

Kezdjük a külsőségekkel. Ez a borító eddig a legrémesebb, eddig abban a hitben voltam, hogy a főszereplő lányok vannak a borítókon, de ez most nem lehetséges, mivel elég sokszor le van írva, hogy Evie vörös. Ez a lány a borítón pedig már majdnem fehér hajúnak mondható...

A címről az a véleményem, hogy nagyon találó. Sokáig abban a hitben voltam, hogy Sebastian az ördög, de rá kellett jönnöm, hogy ebben a kaszinóban bárki más előbb ördög, mint a mi vikomtunk.

A cselekmény az első oldalaktól kezdve nagyon izgalmas és nem győztem kapkodni a fejem, hogy "hú ez gyorsan ment" meg "juj és ennyi volt az esküvő?", szóval lehet azt mondani, hogy egy-egy eseményen gyors túl léptünk, de hálistennek annyi izgalom volt a regény teljes hosszában, hogy nem érezhettük összecsapottnak a összességében.
Izgalmasnak találtam megismerkedni a 19. század kaszinójával és a nyomor-negyedes részeket is izgalmasnak találtam (feltűnt már valakinek, hogy a nyomor tanyákon nem játszódnak regények, illetve az átlag 19. századi emberekkel sem nagyon ismerkedhetünk meg, csak a "gazdagokkal" történnek szép/romantikus dolgok a 19. században?!).

Cam története nagyon érdekel, szóval remélem be tudom majd szerezni az Írónőtől a Hathawayek sorozatot is. Kedvenc szereplőnek is mondhatom. Nagyon szeretem a romákról szóló történeteket és örültem, hogy egy "elitről" szóló sztoriban feltűnik egy roma fiatal ember (és végre pozitív szerepben).

Tetszett, hogy a gróf és Sebastian olyan "pasisan" lerendezték a sérelmeiket, és olyan "pasisan" kibékültek. Rosszul lettem volna, ha nagy könnyes békülés lett volna. Ez így volt jó.

A regény végéig komoly bajban voltam. Nem tudtam dönteni, hogy Mr. Hunt, a gróf vagy Lord St. Vincent a kedvencem. Úgy döntöttem, hogy mindhárman megérnek egy misét ;-)

Remélem Daisy története is hasonlóan pörgős és olvasós lesz, hogy minél előbb jöhessek friss bejegyzéssel. (Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e folytatása Daisy és Cam közös jelenetének... Bár nem tartom valószínűnek. Túl szép lenne, ha egy roma "srác" beházasodhatna az elitbe a 19. század Angliájában...)

Összegzés:
- sztori: 5/5 (Eddig ezt kapta el legjobban az Írónő)
- szereplők: 5/4 (Evie néha idegesített a naivításával)
- borító: 5/2 (Ez a lány tuti nem Evie...)
- újraolvasom-e? Szerintem nem, de ez így lesz jó.
- Molyos adatlap itt.
- Kedvenc idézet:

– Jézusom! Ugye, ezt nem mondod komolyan?
– Cigány vagyok – felelte Cam tárgyilagosan. – Még szép, hogy hiszek a szellemekben.
– Csak félig vagy cigány… ami alapján azt feltételezném, hogy a másik feledbe legalább minimális józanság és értelem szorult.
– A másik ágon ír vagyok – mondta Cam bocsánatkérő hangon.
– Jézusom! – mondta újra St. Vincent, és a fejét csóválva elsietett.