Olyan hihetetlenül boldog vagyok, hogy rátaláltam erre a könyvre, hogy el sem tudom mondani. Persze aludni nem sokat aludtam, amíg a végére nem értem és komoly önfegyelemre volt szükségem, hogy ne vessem rá magam a második kötetre rögtön, mivel sajnos dolgoznom kellett a hétvégén és elég hülyén néztem volna ki, ha a kindlemmel rohangálok a vendégek közt. :'D

Mindig el vagyok borzadva a magyar kortárs aírónők munkáitól, de Budai Lotti előtt le a kalappal. Borzongatóan jó regényt írt, hihetetlen kutatói munka áll egyértelműen a könyv mögött. Olvasás közben én is ott voltam Japánban Mijával és én is átéltem vele a borzalmakat és megpróbáltatásokat. Egy szónak száz a vége: csodálatosan megírt regény, tele elborzasztó részekkel, mégsem éreztem úgy egyszer sem, hogy na most le kell tennem kicsit a regényt, mert sok(k) a "jóból".

Az Írónőtől annó megszereztem a Rizsporos hétköznapok első részét, de az nyilván teljesen más típusú könyv. Azt is izgalmasnak találtam, szeretem a régi időket. Utólag sajnálom, hogy mindez idáig nem is sejtettem milyen csoda könyv pihen - félig elfeledve- az ebookomon és biztos vagyok benne, hogy Lottitól fogok még regényt beszerezni.

Bevallom a távol-keleti kultúrák sosem vonzottak - na, jó az Egy gésa emlékiratait bármikor meg tudom nézni, illetve tizenpár évesen el is olvastam, igaz akkoriban "kicsit" nagy falat volt a regény - és a regény olvasása közben bizony rá is jöttem, hogy elég hiányosak az ismereteim. Számomra a szamurájok "csupán" harcosok voltak nagy karddal és nagy önfegyelemmel. Fogalmam sem volt, hogy amolyan nemesség voltak Japánban, ahogyan arról sem volt fogalmam, hogy a 18. század közepén a császár "csak létezett" Japánban, de az uralkodás más kezében volt.
Érdekes volt olvasni róla, hogy mennyire nem akart Japán nyitni a nyugati kultúrák felé, mennyire harcoltak a nyugatiak ellen és mégis, hogy "beszivárogtak" a mindennapjaikba a nyugatiak.

A főszereplő lány előtt le a kalappal. Borzasztó dolgokon ment keresztül, ettől függetlenül valahogyan mindig talpra állt és ment tovább. Nagyon-nagyon várom, hogy végre legyen időm neki kezdeni a következő résznek, mivel erősen kérdések között hagyott az Írónő a könyv befejezésével. Nem szeretnék belemenni milyen szörnyűségeket kellett átélnie és túlélnie, mert körülbelül az egész könyvet elspoilerezhetném, amit véletlenül sem szeretnék megtenni.

A könyv romantikus, kortárs regény, mégis többet nyújt. Történelmi MŰ, aminek úgy kezdesz neki, hogy na egy kis kikapcsolódás, mégis annyira magával ragad Japán, hogy sokszor elfelejted a szerelmi szálat és csak falod a lapokat. Ajánlom, mert kikapcsol és szélesíti a történelmi tudásodat közben, hiszen valljuk be: az iskolában a töri órákon Japánról nem sok szó esik.

„Au va vakare no hadzsimé.” Azaz „Minden találkozás egy elválás kezdete.”