Vi Keeland - Hívatlan vendég

Szerettem volna valami könnyűt és cukormázasat olvasni, hogy kikapcsoljon az év végi hajrá előtt, illetve, hogy az előző olvasmányomat kitörölje a rövidtávú memóriámból.

Idén még nem csalódtam Keelandben, ezért úgy döntöttem, hogy tőle választok valamit. Igazából úgy voltam vele, hogy mindegy mit választok, mert kicsit van olyan benyomásom az Írónővel [off, de mindig meg kell néznem, hogy tuti nő-e. Ezt a Vi-t nem nagyon tudom hova tenni] kapcsolatban, hogyha egy könyvét olvastad, akkor igazából mindet elolvastad.

A Hívatlan Vendéghez sem álltam másként hozzá, számítottam egy "gyors" románcra, majd valami bonyodalomra, majd a nagy összeborulásra és a happy endre. Körülbelül amúgy ezt is kaptuk.
Tetszett a parfümőr-vonal, mindig is érdekelt és most külön izgalmas volt, hogy NŐ a parfümőr. Valahogy eddig csak férfi-vonatkozásban olvastam parfümőrökről, és az is volt a fejemben, hogy ez egy "férfi-szakma". Oké tudom, hogy 21. század, de akkor is.
A másik dolog, amit szeretnék külön kiemelni és nagyon "izgalmassá" tette számomra az olvasást - igaz hosszabban is kibonthatta volna a szerző ezt a vonalat - az a naplók "kereskedelme" a neten. Sosem gondoltam volna, hogyha felteszem a betelt naplómat az ebayre/amazonra/ vagy éppen akárhova, akkor az kemény pénzekért el tud kellni. Wooaaw. Ezen meglepődtem és felcsigázott. Basszus, ez kicsit perverz, de persze izgi is. A rohadt-kíváncsi-énem, amúgy majd meghal egy ilyen naplóért, de a para-Panna meg ki van borulva, hogy ne már. :D

S P O I L E R

A könyv jó volt kikapcsolódásnak, igaz a könyv vége fele, amikor bejött a "vajon ki Charlie apukája?"-vonal, kicsit megborultam, mert hasonló kérdések vannak terítéken a környezetemben és ez mentálisan, érzelmileg iszonyú megterhelő és nagyon nagy kihatással van az érintettek mikrokörnyezetére is. Úgy érzem ezt a témát túlzottan "könnyedén" vette Vi és lett volna benne potenciál. Persze, egy limonádé-könyvben ez legyen a legnagyobb gondunk, de nekem nagyot nőtt volna az Írónő a szememben, ha kicsit jobban ráfekszik egy ilyen lélektani témára és ez a könyve legalább egy kicsit másabb lett volna.

A könyv a teljes kikapcsolódást majdnem hozta. Egyszer elolvastam, többször nem szeretném. Szerettem a szereplőket Fisher és Olivia voltak a kedvenceim. Igaz kicsit "para" volt számomra, hogy Olivia rögtön elkezd barátkozni Stellával, miután az belógott az álomesküvőjére és megcsinálta a "parádét".