Kedves Bridgerton-rajongók!

Ne lincseljetek meg, kérlek Benneteket! Én is rajongó vagyok, de ha valami rossz azt be kell vallani - magunknak és a nagy világnak is!

Nem is tudom hol kezdjem.
Először is: hol volt Lady Whistledown? Oké, hogy az előző részben lelepleződött, de akkor is! Nekem hiányzott! Nem akartam Eloise bugyuta leveleit olvasni, én újságot akartam!
Másodszor: sajnos a Netflixes adaptációban sem túl szimpatikus számomra Eloise, sem az őt alakító színésznő, de ez a regény csak megerősített benne, hogy nem ő lesz a kedvencem a családból. Egy kicsit sem tudtam azonosulni a főhőseinkkel és egy pillanatig sem tudtam "irigyelni" az ő románcukat. A könyv végén kicsit jobban belegondoltam és körülbelül 1,5 hét volt az egész cselekmény???? (Azt' még a mai fiatalok kapkodják el...hm.)
Harmadszor: nem voltak rosszak a "családi" jelenetek, pl. Az Én Házamban, de ettől azért jobbakat szoktunk kapni, lehet mostanra fáradt meg az Írónő?

Talán Sir Phillip ikreire tudom azt mondani, hogy pozitív csalódást okoztak számomra: az elejébe amilyen kis pokolfajzatok voltak, a végére olyan szépen megszelídültek (persze ez valahol előre borítékolható volt...). Sajnáltam, hogy nem kaptunk többet Oliverből és Amandából, de ennek most sajna így kellett lennie; ahogyan azt is őszintén sajnáltam, hogy a Bridgertonok is alig-alig szerepeltek, a négy fiú testvér aprócska szerepét és Violett féloldalas felbukkanását leszámítva.

Nem szeretném a számomra negatív dolgokat sorolni napestig, mert semmi értelmét nem látom. Nem szerettem, és nem is élveztem kicsit se a könyvet - és őszintén szólva picit a kedvem is elvette a sorozat folytatásától. No, nem, nem hagyom ám félbe a sorozatot! El fogom olvasni az összes részét csak most picit pihennem kell.

[…] Hyacinth olyan kíváncsi, hogy a Napóleon elleni háborút fele annyi idő alatt meg lehetett volna nyerni, ha őfelségének eszébe jutott volna Hyacinth Bridgertont kémként bevetni az ellenség ellen.