Kellett valami, ami kicsit feldob, meg talán a karácsonyra is segít kicsit hangolódni, szóval biztosra mentem és elővettem Debbie Macombert, akitől már olvastam karácsonyi-habcsók könyvet és egész jó volt.

Nem vágytam semmi komolyra és teljesen jó is volt a könyv. Egyszerű szerelmi történet, egyszerű szereplőkkel és egyszerű sztorival. Az FBI-vonal nekem kicsit túlzás és erőltetett volt, az elejétől sejthető volt, hogy tévedés lesz a dologból, de azért szép próbálkozás volt, hogy hozzon egy kis színt a könyvbe.

A főszereplőkkel nem volt semmi problémám, a fiú a tipikus amerikai katona, a lány meg a "csóró" egyetemista, a vég kifejlett borítékolható volt.

A befogadott kiskutya nagyon jó ötlet volt, imádtam a rosszcsontot. Nagyon üde színfoltja volt a könyvnek. (A karaokes szereplése a kutyusnak valami haláli volt. :D)

Egy dolog zavart a könyvben, a szereplők nevei, amiről nyilván az írónő nem tehet, szóval a fiút Dash-nek hívták és nekem folyamatosan Desh jutott eszembe. Bocsi. A lány pedig Ashley volt, akit Dash elkezdett Ashnek becézni és teljesen kész voltam a könyv végére. Dash és Ash kalandjai. Valami rajzfilm ,vagy gagyi vicc kezdődik így, nem?

Nagyon nem szeretnék, meg nem is tudok többet írni az alig 200 oldalas könyvről, mert nagy dolgok nem történnek. Ha valami cuki-karácsonyi-habcsókos-limonádéra vágytok keressétek Macomber könyveit, egyszer olvasósnak nagyon jók, de a világot nem váltják meg.