Annyira nagyon szerettem ezt a sorozatot, hogy a szívem szakadt meg, hogy vége lett. Iszonyúan élveztem, nem voltak olyan részek amiket untam volna és a vége, hú.

S P O I L E R

A címmel volt egy aprócska problémám: a regény elején Mija valóban párizsi lány, de elég hamar elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy visszatérjen Japánba és Párizs csak emlék maradjon, így nem annyira értettem a cím választást, ahogyan azt sem, hogy mikor volt gésa? Örömlány volt, nem gésa és tudjuk - az Egy gésa emlékiratai óta- hogy a kettő nem ugyanaz.

A borító szokás szerint csoda szép, a sorozat két kötetének borítói nagyon szépen kiegészítik egymást.

A történet magával ragadott és iszonyú háttérmunkát igényelhetett a regény megírása - le a kalappal! Tetszett Mija élete a császári udvarban és a császárral kibontakozó barátságát is aranyosnak véltem - végre egy férfi szereplő, aki nem csak megd**ni akarja, vagy kihasználni.
A szerelmi szállal bevallom nem voltam kibékülve: Anthony viselkedése iszonyúan irritáló volt, számomra kiábrándító, nem értettem Miját miért ragaszkodott ennyire hozzá még ezek után is. Hatalmas team-Anthony voltam, de Anthony kiborulása után jobban szurkoltam a Miját kísérő hadvezérnek; ettől függetlenül a befejezéssel meg voltam elégedve, ha Ta-Mija túl tudta tenni magát azon, ahogyan Anthony viselkedett vele és az ő kis "titkuk" is épen, egészségesen előkerült, akkor igazán megérdemelték a közös happy endet.

S P O I L E R  V É G E

Jó sorozat volt A szamuráj lánya, hihetetlen életúttal ismerkedhettünk meg. Alig várom, hogy Anyukám is elkezdje olvasni, biztos vagyok benne, hogy Ő is odáig lesz érte.

Gratulálok az Írónőnek, a szerkesztőnek, a kiadónak és mindenkinek, akinek csak kicsi munkája is volt a sorozat megszületésében.

„Rakka eda ni kaerazu…” – … A lehulló virágszirom soha nem térhet vissza ágára…