Sarah J. Maas - Throne ​of Glass – Üvegtrón (Üvegtrón 1.)

Halvány lila gőzöm sincs, hogy milyen megfontolásból, de megszereztem a könyvet és igen kis időnyi halogatás után neki is kezdtem.
Persze az előző olvasásaim után éles váltás volt, de egyszer élünk, kell néha a változatosság.

Meglepő módon a könyv igen magas százalékon van a molyon, holott a kritikák vele kapcsolatban igencsak élesek. Engem nem tudott megvenni és nagyon szenvedtem az olvasása közben, őszintén mondom: MINDENT IS kivasaltam olvasás helyett és a ház már rég csillogott ennyire. Talán a könyv utolsó harmada volt kicsit izgalmasabb, az lekötött és gyors be is fejeztem, no de az odáig vezető út... hosszabb volt, mint gyalog eljutni Kőszegről Békéscsabára.

A borító már alapjába véve borzasztó szerintem, a borítón szereplő lánynak semmi köze a könyvben leírtakhoz, attól függetlenül, hogy szőkék mindketten. (Na jó, ha kötözködni akarnék, akkor a borírón inkább szürke/ezüst a lány haja..)
A szereplők unalmasak voltak és a bér- illetve orgyilkos szó szinonimaként való használatától teljesen kikészültem. Meg, hogy állandóan hányt a főszereplő lány. Egy terhes nőről szóló könyvben nem hánynak ennyit, mint itt. Brrr.

Szóval a szereplők. Nem tudtam senkit megkedvelni, a főgonosz kérdés az elejétől egyértelmű volt, a szerelmi háromszög pedig iszonyú kínos. Tényleg. ÉN éreztem magam kínosan a szerelmi háromszöges részeknél. A harcos jelenetekben volt egy kis fantázia, de úgy éreztem ,hogy az Írónő nem tudja rendesen leírni, amit elképzelt. Kár érte.
Általában minden rossz könyvben is találok valakit, akivel tudok esetleg szimpatizálni. Itt sajnos az sem sikerült, ha sikerült volna sem tudnám leírni Nektek, hogy ki lett számomra a szimpatikus, mivel a neveket egyszerűen nem tudtam megjegyezni. Sorry.

A történet maga, meg a kitalált világ nem lenne rossz, de iszonyú kezdetleges és átgondolatlan volt. Egyáltalán nem tetszett a könyvbéli világ, ahogy le volt írva, pedig annyi potenciál lenne benne.. Sajnálom.
Kicsit olyan érzésem volt, hogy az Éhezők Viadala koppintását olvassuk, legalábbis az alapötlet szinte biztosan onnan származik.

Állítólag a könyv további részei nem ilyen borzadályosak és akár élvezhetőnek is lehetne őket titulálni egyesek szerint, de nem érzem magamban a csít, hogy folytassam ezt a sorozatot. Egynek se ment el, nemhogy tovább szenvedtessem magam.

Összegezve az olvasási "élményemet", ez minden volt, amit nem kívánok a legnagyobb ellenségeimnek sem. Nem volt jó, nem volt izgalmas, nem volt elgondolkodtató, sem bájos, sem semmilyen. Ha tizenx évesen olvasom, sem hiszem hogy jobban átjött volna, szóval nálam ez a sorozat elbukott.