Leiner Laurával a kapcsolatom hasonló, mint Tomor Anitával: kiakadok a könyvein, de aztán csak-csak megint a kezembe akad egy-egy könyve és én belevetem magam a katasztrófa-turizmusba. (Na jó, Laurának vannak könyvei, amiket kedvelek-például Bábel- ennyi előnye van.)

Szóval a nyári Közhelyek olvasásom után abban a hitben voltam, hogy elengedtem Laura kezét, majd a Bábelt újraolvasom, ahogy szoktam is néha-néha és ennyi volt a mi "kapcsolatunk". Aztán molyon több soron szembe jött velem az "új" könyve, ami egy sorozat első kötete, a beharangozás szerint az SzJG felturbózva, szóval úgy voltam vele, hogy nyakunkon a karácsony: adok még egy esélyt.

Akkora hülye vagyok.

Tudom, hogy nem én vagyok a cél-korosztály, attól függetlenül szeretem az igényes ifjúsági könyveket, ezt sajna nem tudtam szeretni csak utálni.

Nem is tudom, hol kezdjem a panasz-áradatomat. Talán kezdjük a szereplőkkel. Sajnos iszonyú egysíkúak voltunk és majd' 500 oldal alatt nem ismertünk meg senkit. Értem ez alatt a főszereplő-lányt is. A mellékszereplőknél még hagyján, hogy Barbiról például annyit tudunk meg, hogy szép-népszerű-mindennap irtó rövid szoknyába van. De a főszereplőről meg tudjuk, hogy minden egyes nap mi a szart vesz a pékségben. Márbocsánat. Illetve, hogy melyik bandát szereti, és a szülei elváltak. Ennyi. Az anyukájával kábé beszélgetett 5*2 mondatot, az apukájával töltötte az őszi szünetet, de arról semmi hír.

A könyv bizarr-jeleneteinél nem is tudom melyik viszi a prímet: talán, amikor egy kis "hobbi-nyomozgatás'-kedvéért vesz koncertjegyet Roni - aki a főszereplőnk, csak eddig nem neveztem nevén, elnézést- az Akváriumba, egy olyan zenekar bulijára, akiket nem is ismer. WTF?

És jöjjön az abszolút halálom: szóval. Rendben, hogy ezt a könyvet a Z generációnak szánta az Írónő, DE mindig meg van rá az esély, hogy mások is olvassák. Olvastam mostanában megjelent könyveket és sehol máshol nem volt ilyen probléma (köszönöm, minden Írónak és Szerkesztőnek), hogy ilyenekkel találkozzak egy MAGYAR NYELVŰ  regényben, hogy:
- bunba kötött haj
- szürke hoodiet viselt
- clean girl aesthetic stílusban
Mi a f@$z???? Értem, hogy "hugnlish" meg menő csaj akar lenni a Laura, hogy ilyeneket ír, de hol a f@$zban van ilyenkor egy szerkesztő/egy jóbarát, aki szól, hogy ne már b@sssz*s, ez ciki. Mert instant kiakadt a cikiség-mérőm amikor olvastam a könyvet.

Az Írónő és a magyar nyelvtan kapcsolatába nem szeretnék részletesen belemenni, de volt olyan mondat, ami a kindlemen 8 sor volt.

Hagyjuk, mert csak felidegesítem magam.