Marina Fiorato - A muranói üvegfúvó

Azt hittem, hogy szenvedni fogok és utálni fogom a választásomat, hiszen nagyon-nagyon ritkán fogom ki, hogy a borító is gyönyörű és a könyv tartalma is tetszik. Az égiek velem voltak és végre egy olyan történelmi könyvet fogtam a kezembe, amit alig bírtam letenni.

Aggódtam nagyon, hogy a két idősíkon haladó történet ki fog akasztani, illetve megrekeszti az olvasási élményemet, de vissza gondolva imádtam a jelent és a múltat is. Néhol éreztem csak azt, hogy picit összecsapott a dolog, illetve a molyos értékelésemnél is írtam, hogy még egy 200 oldalnyit simán eltöltöttem volna ennek a könyvnek a világában. Nagyon szeretem Itáliát és ez a könyv csak megerősített benne. Szinte ott voltam olvasás közben Velence utcáin, láttam magam előtt a muránói műhelyeket és éreztem Párizs bűzét.
A 17. századi Velencében együtt rettegtem a bérgyilkosoktól a szereplőkkel és a mai Velencében Leonórával együtt vártam, hogy feltűnjön valahol Alessandro.

A szereplők szerintem pont így voltak jók, ahogy voltak. Emberek voltak mindannyian hibákkal, bűnökkel és esélyekkel, hogy kijavítsák a múltjukban elkövetett bakikat. Az elején kicsit összezavarodtam Corradino családjának a történetén a múltban, de a végére megértettem, vagyis úgy gondoltam, hogy értem mi is történt a családban.
Nagyra becsültem, hogy a 17. századi szál nem romantikus és tádáám, így is lehet izgalmas történetet összehozni, sőt! Így talán még meghatóbbak voltak a sorsok.

Picit bántott és teljes mértékben megértettem Sandrot, amikor nem tetszését fejezte ki, hogy Leonóra egy, az egyben a múltban akar élni és a jelen, néha olyan volt, mintha nem is érdekelné.

Ahogyan az elején is írtam a borító szerintem nagyon szép, Leonórát pont ilyennek képzeltem el a múltban és a jelenben is, a velencei látkép pedig magáért beszél.

Nem tudom, hogy fogom-e valaha újraolvasni a könyvet, de az Írónőtől biztosan fogok még olvasni! Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szeretne kikapcsolódni és olyan könyvre vágyik, ami nem csak a romantikus szálra gyúr! :D

A történelemben az a szép, hogy nem csak egy biztos forrás van, hanem sokkal több.