Vártam, hogy elkezdhessem ezt a könyvet ugyanis nyár elején annyira pozitívan csalódtam az Írónő Isztambulban játszódó könyvében, hogy már-már úgy gondoltam magamra, mint rajongóra. Magamban jó mélyre eltemettem a régebbi rossz emlékeket és tiszta lapot nyitottam. Sajnos meg kellett állapítanom,…

Ismét adtam egy esélyt az Írónőnek és sikerült nem túl rossz élményekkel befejeznem a regényt. Körülbelül a könyv feléig el voltam szédülve: egész jó ki sztorit kaptunk, a főszereplőt sem akartam agyon verni egy vaslapáttal és olvastatta is magát, néha majdnem Isztambulban éreztem magam és eszembe…

Nem sokat kellett rajta agyalnom, hogy tetszett-e a könyv, mert még be se fejeztem, de már tudtam, hogy ez nagyon nem jött át. Nagyon régen olvastam az Írónőtől Az arabot, de ha jól emlékszem ott is csak az első kötetig jutottam. Valószínűleg nem fogom elengedni a dolgot, adok még egy esélyt…