Anne Rice - Interjú a vámpírral (Vámpírkrónikák 1.)
Bevallom a választásomban kivételesen nem csak molyos kihívások játszottak közre, hanem a múlt hét eleji igazi őszi időjárás is. Esett az eső, hideg volt, kívántam a bekuckózást és valami ősziest olvasni. Én buta nem kerestem valami fancy őszi-romi regényt, inkább belevágtam Anne Rice horror-regényébe.
Nem tudom azt mondani, hogy tetszett, ahogyan azt sem tudom 100 %-ig mondani, hogy nem, mert elolvastam. Inkább úgy fogalmaznék, hogy igazi katasztrófa-turista voltam és muszáj volt végigszenvednem a könyvet annyira nagyon kíváncsi voltam, hogy ebből vajon mi fog kisülni.
Tudom, hogy filmeket alapul venni naivitásra utal és nem is túl friss a filmes élményem, mert voltam vagy 16 éves, amikor láttam a Brad Pittes feldolgozást, és bármilyen szomorú is kiszámolni, annak már 12 éve. Úgy emlékeztem, hogy akkoriban a könyvet is elolvastam, de olvasás közben pici emlékem sem támadt a könyvről így az csak valami álom lehetett, hogy egyszer már leküzdöttem a könyvet.
A filmből egy-egy kockára és a főbb cselekményre emlékeztem, de igencsak nagy vonalakban, így tartogatott jócskán újdonságokat a könyv.
A szereplőket egytől-egyig megvetettem és gyűlöltem, hogy kit utáltam a legjobban nehéz eldöntenem, mert Claudia és Lestat is erősen versenyben volt végig, de a végére Louis is annyira kellemetlenné vált számomra, hogy tényleg döntésképtelenné váltam kitől irtózom leginkább.
A leghányingerkeltőbb számomra a Louis-Claudia szerelmi viszony volt, borzasztó volt. Értem én, hogy felnőtt a lány az évek alatt, de kérem 5 éves testbe volt zárva. Ez így normális valahol? Tudtommal a gyermek pornográfia miatt ugranak a legjobban a hivatalos szervek, itt mégis kendőzetlenül ír a szerelmükről az Írónő. Értem én, hogy klasszikus a könyv, meg az 1001 listán szerepel, de mégis a hányinger kerülgetett.
Louis homoszexuális-hajlamairól nem is beszélve. Azon a fentiek után már nem tudtam fennakadni, de azért jó lett volna valami figyelmeztetés, hogy "hé Te, aki el akarod olvasni, ilyen dolgokra számíts"!
A könyvvel nem csak a borzasztó beltartalom miatt haladtam nehezebben, sokkal inkább a nehéz nyelvezete és a rengeteg körmön font mondat miatt. Tudom ez kicsit valahol az én szégyenem, hogy ennyire el van lustulva az agyam, hogy a "szép"-irodalmat nehezen dolgozza fel, de ez vagyok én. Sajnálom.
Ha summáznom kell az élményemet: kicsit se tetszett. Nagyon vártam, hogy befejezzem és valami vattacukros-habosbabos-könnyű-szerelmes történetet olvashassak és ezzel a rossz élményt kicsit halványítsam. A filmet még tervezem, hogy megnézem a közel jövőben, de kicsit pihentetnem kell magamban a témát előtte.