Kivételesen más módszerrel írom az összefoglalómat ide. Úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok vele, hogy olvasás közben jegyzetelgetek és amolyan olvasónaplót gyártok. Ebből Ti nyilván nem vesztek észre semmit, hiszen egyben fog megjelenni a bejegyzés, de kíváncsi leszek rá, hogy milyenek lesznek a visszajelzéseitek. ;-)

A könyv eleje meglepő módon nem lassan, vontatottan indult meg. Tetszett az "in medias res" módszer, jócskán pörgött már a sztori, mire a háttér történetüket elmesélték egymásnak a szereplők. Kivételesen nem idegesített 1000%-ig a "gazdag, apuci lánya" főhősnő", de ne felejtsük el, hogy ez továbbra is az eleje a könyvnek! 

Sajnos a borítón szereplő pasit látom magam előtt folyamatosan, amikor a férfi főszereplőről olvasok és nekem egyáltalán nem jön be (ne nyírjatok ki, láttam molyon, hogy sokan odáig vannak a modellért), és ez sajnos ront az élményen, hiszen nem tudok odáig lenni, a főhősünkért. :(

A könyv vége egyébként nem volt rossz. Természetesen itt is meg volt a nagy összeveszés-majd kibékülés és a végén a "megérdemelt happy end" (valaki találkozott mostanában olyan romantikus könyvvel, ahol a főszereplők nem békülnek ki, hanem a végén valaki tök más mellett találják meg a boldogságukat? Ha igen kérlek írd meg a könyv címét, vágyok már ilyen "kriminális" csavarra :D). Szóval a könyv vége eléggé tetszett, nem éreztem egyébként ANNYIRA összecsapottnak, mint az általában lenni szokott az ilyen romantikus könyveknél.

A szereplők közül egyértelműen a lakóparkban élők voltak a kedvenceim, illetve Maria Rio-ban. Az tetszett egyébként, hogy a stewardess-ek (direkt) nem kezdtek el kakit kavarni a szerelmesek között, illetve Alexa is felnőttként kezelte, hogy véget ért a kapcsolat közöttük Trippel.

Az szívfájdalommal töltött el, hogy Dubajt ennyire "sötét" helynek festik le az Írónők, persze értem én, hogy a könyv van vagy 6 éves (én 7 éve jártam Dubajban, nem mint turista, hanem arab család vendégeként, tehát még jobban odafigyeltek rám és véletlen sem éreztem ilyen szintű szigort, mint ahogyan misztifikálva van a dubaji élet) mégis az volt az érzésem, hogy kb 20 évvel ezelőtti állapotokat írnak le a könyv szerzői az Emírátusokról.
Amszterdamból és Rióból pedig istenigazából nem is nagyon kaptunk semmit. Leírták, hogy ott vagyunk most és a történet igazából bármelyik tengerparton/hotelszobában játszódhatott volna, amit kicsit bánok, hiszen szerintem Rió és Amszterdam is megérdemelt volna egy-két bekezdést plusszban. ;-)

Mindent összegezve egyszer-olvasósnak elment. Érdekes volt a légi közlekedés világáról olvasni, nem nagyon akadtak még a témában regények a kezembe. Ajánlom, ha limonádéra vágyik a lelked és nem szeretnél semmi "komolyat" a kezedbe venni, csak egy kicsit kikapcsolódni.

– Te biztosan Kendall vagy.
– Igen. Honnan tudta?
– Carter írt egy SMS-t, hogy ma este viseljem gondját a barátnőjének. És… hát… – nézett körül a teremben. – Te vagy itt az egyetlen, akinek nem kellett a mellét a vállára dobnia, hogy elsétáljon a bingóteremig.