Abby Jimenez - A póráz két végén (Barátnak tartalak 2.)
Nálam igencsak ritka, hogy egy könyv sorozat részeit egymás után olvasom el, de ez a sorozat annyira jó, hogy csak azért álltam le a második rész után, mert a harmadik nincs meg. *szipogás*
Az első részt nagyon élveztem és csak úgy faltam a lapokat, így nem akartam kockáztatni és rögtön a sorozat második részének kezdtem neki.
Sloan és Jason párosa szerintem valami csodás volt, az édes kiskutyáról nem is beszélve, akinek köszönhetjük ezt a l'amourt. Szerettem nagyon a szereplőket, igaz kicsit orroltam néha a félrement vagy egyáltalán nem létező kommunikáció miatt.
Az előző rész végén iszonyúan sajnáltam Sloant és nagyon nem akartam magam beleérezni/belegondolni a helyzetébe. Egyébként iszonyú vicces volt, mert amíg bele nem kezdtem ebbe a könyvbe nem tudtam, hogy Sloan lesz a női főszereplő és nagyon megörültem neki, hogy kapott az Írónőtől lehetőséget a boldog életre.
Szerettem a főzős- és a festős vonalat is, illetve szerintem nagyon jó volt hogy minden fejezethez tartozott egy zeneszám. Jó volt kicsit nosztalgiázni, most jöttem rá régen mennyi Paramoret hallgattam, és hogy mostanában ez mennyire nem a szokásom már.
A borítóval tudnék kötözködni - sőt igazából kellene is! - hiszen nem egyszer, nem kétszer van leírva a könyvbe, hogy Sloannak gyönyörű szőke haja van. (Az előző résznél sem tetszett, hogy a barna hajú Kristen a borítón inkább vörös hajú, de abba nem kötöttem bele, hiszen NAGYOON jóhiszeműen be lehet azt barnának magyarázni...) Illetve Jason szakállát hol hagyta a grafikus? Irgum-burgum !
A regény olvasása közben néha elkapott az aggodalom hiszen a második randi után már hatalmas szerelem volt a főszereplőik között és nem tudtam, hogy mi vár ránk a többi kb 200 oldalon. A sok dráma (lásd fentebb kommunikációs problémák) kicsit elvettek az olvasási élményből, de annyira elvakult fanja lettem Jimeneznek, hogy én még ezt is megbocsátottam neki.
Kristenről örültem is-meg nem is, hogy nem feledkezett el az Írónő. Jó volt látni, hogy jól megvannak és hogy annyi kaki után anyuka lett, ugyanakkor iszonyúan zavart a sok obszcén megnyilvánulása. Nekem is van hasonló kaliberű barátnőm, de ő hálistennek nem viszi ennyire túlzásba! Sőt a melóhelyemen a rengeteg pasi se ennyire durva, pedig tudjuk jól, hogy azért a férfiak se piskóták, ha ilyen téma jön fel...
Szimpatikus volt, hogy a felnőtt tartalmak nem léptek át egy bizonyos határt és külön imádtam, hogy a szüli házban külön szobát kaptak a szerelmesek :D
Remélem a sorozat harmadik részét nem sokára be tudom szerezni, mert kíváncsi vagyok mit hoz ki belőle az Írónő.
Kikapcsolódásnak tökéletes a könyv, ajánlom.
– Nem mindig azt kapjuk az élettől, amit tervezünk, Jason. Ha az ember kapcsolatban él, kompromisszumokat kell kötnie.