Őszinte leszek: valami egyszerűre, valami "bugyuta" kis limonádéra vágytam. Nem akartam megváltani ezzel az olvasással a világot, csak ki akartam kapcsolódni, kicsit megint "tini" lenni és vágyakozni rá, hogy a valóság is olyan egyszerű legyen, mint némelyik new adult könyvben. Szóval semmi nagy elvárásom nem volt, bíztam benne, hogy az összetett mondatok legalább mennek a Szerzőnek, hiszen még nem olvastam tőle és készen álltam rá, hogy kikapcsolódjak.

A sztori egyébként egész jó lenne, érdekes volt betekintést nyerni a színművészeti suli világába, illetve a színházak színfalai mögé. A szeretlek-demégsem igazán lerágott csont, de így, hogy két idősíkon ment a sztori nem volt annyira unalmas, sőt néhol izgalmasra is sikeredett. Az igazat megvallva nekem a visszaemlékezések jobban átjöttek, talán mert érdekesebbnek találtam a fősulis életüket, mint a jelenlegi kínlódásukat. Szerintem a "régi"-Cassie sokkal jobb arc volt (leszámítva bizonyos perverz hajlamait, de erről később) és nekem a fiatal Ethan is jobban bejött. Nem szeretem a papucs pasikat, akik csak tepernek :')

S P O I L E R

A szereplőkkel viszont voltak gondjaim.
Na már most, a földön nincs még egy ennyire nimfomán szűzlány, mint a mi főhősnőnk. Nagyon durva. Tehát értem én, hogy már "nagylány", nézi a pornót stb., de ennyire nem normális, ha valaki rá van kattanva a szexre. Akár a nyakába is akaszthatott volna egy táblát, hogy "kérlek Ethan b@#z +.", ja hogy ezt le is írta kb és a srác elolvasta? Na én ennél a résznél borultam. Nem ki, hanem sikítoztam a nevetéstől, hogy könyörgöm, ne már! :D
Ethannel "csak" annyi bajom volt, hogy be volt nagyba harangozva, hogy csajozógép-így megd&#g, úgy megkŁ@r mindenkit is, közben ő volt az, akiért aggódtam, hogy mikor lesz nemi erőszak áldozata. Szóval ja, nem nagyon sikerült ezeket az elképzeléseit megvalósítania az Írónőnek.
A mellékszereplőket bírtam, talán Ethan húgát nem tudtam hova tenni, illetve szurkoltam,hogy Zoe és Cassie kapcsolata normalizálódjon. Nagyon kiakadtam volna, ha megmarad ez a "riválisok vagyunk örökké"-klisé. Az osztálytárs fiúk nekem "sokan" voltak és néha belekavarodtam rendesen, hogy ki-kicsoda, mert nem bírtam a nevüket sem megjegyezni, illetve nem tudtam őket mihez kötni, hogy a nevük legalább megmaradjon :D

Ami nekem őszintén hiányzott: talán egyszer tudtam nevetni (lásd feljebb), akkor is csak kínomban, és őszintén szólva én szeretek nevetni, ezért is tetszett annó annyira a Csábítások és csemegék, mert ott konkrétan fájt az arcom a sok nevetéstől olvasás közben.

A borító szerintem lehetne jobb is, annyira tucatok már ezek a félmeztelen pasis, "erotikus" pózokban pózoló páros borítok, hogy már nekem kínos, ha ilyen könyvet veszek a kezembe.

Újraolvasást nem tartom valószínűnek, de a sorozat második része tervben van, hogy elolvasásra fog kerülni, mivel függővéget kaptunk, de nem annyira, hogy nekirontsak a következő résznek. Inkább hagyom pihenni Cassiekat egy kicsit ;-)

Kedvenc idézet:

– Reklamálni fogok a Paprika TV-nél – közli Ruby, miközben a tányérján lévő ételt lökdösi ide-oda. – Amikor azok a ribancok főznek, olyan könnyűnek tűnik. Beperelem őket megtévesztés miatt.