Most negyed 11 van, a könyvet körülbelül 7-kor fejeztem be. Volt időm átgondolni, hogy mit is érzek? Első felindulásból a molyra ennyit írtam:

Iszonyú unalmas és fantázia-hiányos volt. Remélem az utolsó rész izgi lesz.

Valóban nem éreztem egy pici fantáziát sem a könyvben. Lillian viselkedése idegesített, Mr. Swiftéről nem is beszélve.
Őszintén meglepett, hogy az amerikai hölgyeket ennyire tartja az Írónő (ha jól emlékszem ő maga is amerikai), hogy ennyire "erkölcstelen" legyen Lillian és Daisy is? Nem értettem mire jó ez az egész. Biztos, hogy jusson ebbe a kötetbe is +18-as rész...

Anabelle és Evie viselkedését kiemelném. Nagyon jó barátnők mindketten, és minden tiszteletem nekik, hogy nem mentek világgá Lillian megnyilvánulásaitól.

A hajtincses résztől kiakadtam. Megesküdtem volna, hogy ki fog derülni, hogy a pasi egy elmebeteg-mániákus, véletlen sem tartottam romantikusnak. Sokkal inkább ijesztőnek és undorítónak...

A viharos jelenetet nem tudtam hová tenni. Kicsit "tovább" is húzhatta volna Mr. Swift csodás újraéledését, mert ennek így se eleje se vége nem volt (mire felfogtam, hogy most gyászolunk, meghalt a vőlegény, feltámadt és ismét sze.eltek...).

Most őszintén elgondolkoztam, hogy mi történt még? Melyik eseményről nem írtam? De az az igazság, hogy röviden tömören a sztori ennyi volt: utálta, de újra meglátta, beleszeretett, mert már ki van gyúrva, a pasi nem akarta, de aztán volt sz.x és utána összeházasodnak majd, de előtte a csontváz előkerül a szekrényből, aztán meghal a pasi, de mégse és összeházasodtak.

Összegzés:
- sztori: 5/3 (A három csillag Evienek, Anabellenek, a kicsiknek és a korábbi férjeknek jár)
- szereplők: 5/3 (A Bowman lányokat továbbra sem tudom megérteni...)
- borító: 5/2 (Nem arról volt szó, hogy Daisy hosszú fekete hajú, nagyon sötét szemű lány?)
- újraolvasom-e? Saját akaratomból nem hiszem
- Molyos adatlap itt.
- Kedvenc idézet:

– Daisy – kezdte Westcliff gyengéden –, a legtöbb ember nem hajt végre nagy tetteket. Sok apró cselekedet alapján ítélik meg őket. Valahányszor kedves vagy valakihez, vagy mosolyt csalsz valakinek az ajkára, értelmet ad az életednek. Sohase kételkedj a saját értékességedben, kis barátnőm. A világ szomorú hely lenne Daisy Bowman nélkül.