Nagyon régóta csücsül a könyv az ebookomon és kellett egy naplóregény címkéjű olvasás az egyik molyos kihívásra, így gondoltam itt az idő, hogy elolvassam.

Elképzelésem sem volt mire számítsak, mivel a címe már alapból kicsit taszított. Az meg volt, hogy hiába az olaszos csengésű írói név, ez a könyv bizony nem a gyönyörű Olaszországban fog játszódni, hanem Svédországban. Nem tudtam, hogy akarom-e, mert a svéd könyvekről mindig krimik, meg horror könyvek jutnak eszembe. Ez van.

Nem mondom, hogy sajnálom, hogy elolvastam, de azt sem, hogy milyen kár lett volna kihagyni. A könyv épphogy 200 oldalas (egész pontosan 208), de engem úgy lefárasztott, mintha 2000 oldalt olvastam volna el. Iszonyú részletes és mégis semmit mondó volt, utáltam a szereplőket és a leírt körülményeket is.

Nem tudtam senkivel és semmivel sem azonosulni, hiszen a főszereplő nő maga se tudta, hogy mit akar, míg a főszereplő férfit sikerült olyan együgyűnek leírni, hogy a hajam égnek állt.

Nagyon boldog vagyok, hogy túléltem a könyvet és őszintén szólva, amint tudom letörlöm az ebookomról- a folytatást is, nehogy véletlen rávetemedjek, hogy ezt a kínlódást tovább olvassam.

Sajnálom, hogy ez most nem jött össze, de valahol a szívem mélyén szerintem sejtettem, hogy ez lesz. Remélem most már sikerül jó könyveket kifognom, mert ha visszagondolok ez a nyár eléggé hullámvölgyekkel teli volt - olvasás szempontból is.