Kicsit megkésve, de meg is érkeztem a d betűs olvasásommal. Bevallom a d és j betűs könyvek kiválasztása volt a legnehezebb, de úgy tűnik a d betűvel nem lőttem mellé :)

Faith Bleasdale-től nem hogy nem olvastam még, de hallani sem hallottam az írónőről, ennek talán az az oka, hogy a Dühös csajokon kívül még egy regénye jelent meg ha minden igaz magyar nyelven. Így aztán kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba.
Tetszett a stílusa, igaz néha kicsit belassultam az olvasással, mert eluntam magam, de inkább a szereplők „szerethetetlensége” miatt, mint a történetvezetés okán..

A borító tökéletesen passzol a tartalomhoz: első ránézésre figyelemfelkeltő, de hosszú távon nem hagy mély nyomot. Ahogy a történet sem – elgondolkodtatott, de sejtem, hogy pár hét múlva már csak foltokban fogok emlékezni rá.

S P O I L E R

A történet a 2000-es évek elején játszódik, Londonban. Három szálon indulunk el, és ismerjük meg a főszereplőinket:
– Clara a gazdag családból származó kokainfüggő, aki a főnökével szexel és „hobbiból” dolgozik;
– Ellie a kemény bróker, akinek nem kevés „csontváz” rejtőzik a gardróbjában, a szigorú kosztümök mögé bújtatva;
– Virginia pedig a szürke kisegér, aki szeretne üzletkötővé válni, de a főnöke ahol tudja, megakadályozza ebben.

Ezt a három lányt semmi nem köti össze azon kívül, hogy ugyanannál a banknál dolgoztak – más-más részlegeken –, és ugyanazon a napon rúgták ki őket, szintén hasonlóan indokolatlanul (vagy hát... nézőpont kérdése).
A három lány egy véletlennek köszönhetően egy kocsmában köt ki a kirúgásuk után, és miközben közösen berúgnak, kieszelik, hogyan álljanak bosszút azokon, akik miatt menniük kellett a banktól.

A sztori innentől lesz igazán érdekes: szépen sorra veszik azt a három embert, akik a bukásukért feleltek, és szisztematikusan tönkreteszik őket – természetesen okosan, anélkül, hogy bárki rájuk gyanakodna.
A vége szó-szó happy enddel zárul, és a lányok igaz barátokká válnak.

Mint mondtam, nem egy nagy irodalmi alkotás, és nem is a spanyolviasz feltalálása, de kikapcsolódásnak szerintem kifejezetten jó volt.

Mindhármójukban lett volna potenciál, de sajnos elég egyoldalúra sikerült a jellemábrázolás – Clara egy dekadens partygirl, Virginia a „szerencsétlen kisember”, Ellie pedig a rideg karrierista archetípusa. Kár érte, mert a történet dinamikája sokkal erősebben működne, ha valódi karakterfejlődést is látnánk.

S P O I L E R    V É G E

Ha összegeznem kellene azt mondanám ,hogy nem volt rossz, jó ideje várt rám a könyv, "túl estem ezen is". Ha valami egyszer olvasós limonádéra vágysz, ahol nem feltétlen a romantikus szál a legerősebb, akkor ajánlom.