Szeretném leszögezni, hogy nincs semmiféle fóbiám/problémám a kortárs magyar írónőkkel, egész egyszerűen nekem nem jön össze. Persze vannak kivételek (lásd vagy itt és itt), hálistennek, így mindig van motivációm, hogy megpróbálkozzak újra.

Maga az alapötlet nagyon jó lenne: a látássérült idősebb férfi és az őt "megmentő" fiatal lány. (akár még egy pornó alapsztorija is lehetne) Sajnos körítés azonban nagyon rosszul sikerült.

A könyvet olvasva többször olyan benyomásom volt, mintha egy általános iskolás fogalmazást olvasnék. Éreztem én, hogy itt bezony nagy dolgokat akar az Írónő megosztani velünk, csak nem sikerült megfogalmaznia jól. Sajnos wattpadon sokkal színvonalasabb írásokat lehet találni. A rengeteg közhely és chick lit könyvek "kötelező" elemeinek kétségbeesett felhasználása, "minden áron bele kell írni a könyvbe"-érzésem volt nem egy jelenetnél.

S P O I L E R

Jo, a mi kis önbizalom hiányos főszereplőnk, aki beszélt néha nekünk össze-vissza. A kedvencem az volt, hogy egyik pillanatban még olyan szűz volt, hogy a Mária-szobrokat indultam átfaragtatni az ő arcképére, majd a következőben gond nélkül lefeküdt az iskola szépfiújával, akiről messziről sütött, hogy átb@s$za a fejét - de erről majd később. Iszonyúan zavart az önbizalom hiánya (meg se tudtuk mi a baja a külsejével? Csupán annyit sikerült megtudni róla, hogy vörös hajú...de könyörgöm nem 1990-ben vagyunk, hogy ez "gáz" legyen. Szerintem a természetes vörös haj CSODÁS.), illetve hogy egy bókot, egy bátorító szót nem tudott normálisan elfogadni, mert rögtön ellenkeznie kellett. *fogja a fejét* Botrányos főszereplő volt az már szent.
James se volt sokkal jobb, értem. Sőt! Nagyon értem a problémáit: elvesztette a látását, a felesége félreb@$zott, a gyerekével azt sem tudja mi van - ezektől függetlenül nem tudom miért kell egy pöc$nek lennie? Nagy szerencséje volt Joval, mert én úgy ott hagytam volna az első megnyilvánulása után, hogy azt öröm lett volna nézni/olvasni.
Julie...a tipikus mellékszereplő. A legjobb barátnő, aki  T Ö K É L E T E S, ettől függetlenül a gyps Joval barátkozik, amit senki se ért - főleg nem Jo. Julieról az volt az érzésem, hogy azért kellett, hogy el tudjon valakivel járni inni/bulizni Jo, meg persze, hogy a tökéletes Juliehoz hasonlítgathassa magát hosszú-hosszú bekezdéseken át. Kifejezetten "kedvencem" volt, hogy mint lakótársaknak&legjobb barinőknek a kommunikációja kb. abból állt, hogy vigasztalták egymást (Julie Jot, hogy nem csúnya *szememet forgatom*; Jo Julie mert elhagyták *klisé, sóhajtja a bejegyzés írója*), illetve megbeszélik, hogy gyerünk inni/bulizni attól minden jó lesz. *beleveri az asztalba a fejét a bejegyzés írója*.
És az abszolút "kedvencem" ... dobpergést ... Mike. Minek? Komolyan. Annyira tudtam az első megjelenésétől a szerepét: megđ*gj@ a lányt, utána meg balhé lesz. Így is volt. Csak nem értettem miért ennyire ostoba a főszereplőnk? Illetve mi a tök*mnek volt benne ez a nemi erőszakos-szál? Mert minden "menő" chick lit könyvben van? *kaparja az arcát*

A rengeteg klisé és "kötelező" elem iszonyúan lehúzta az olvasási élményemet és nagyon örültem neki tegnap, amikor VÉGRE vége lett. Persze a kötelező happy end Julie számára megérkezett, Jo pedig hozta a formáját: irigy volt és önbizalom hiányos még az utolsó oldalakon is *hányinger*.