Bevallom vágytam valamire, ami kicsit "semmi". Tehát limonádét akartam olvasni. Valamit, ami semmi komoly, semmi kiakasztó, csak valami jó. Magam sem értem miért nem a jól bevált Katie Fforde könyvekhez nyúltam.

Kíváncsi voltam a fülszöveg elolvasása után, hogy mi fog kisülni a könyvből. Elég nehezen rázódtam bele, néha kicsit nehezen tudtam felvenni a fonalat és zavart, hogy a főszereplőnknek meg se kottyant, hogy naponta "szénné égette" saját magát.

Az elgondolás egyébként nem volt rossz, és őszintén tudtam nevetni, amikor az autós-"telekocsis" randi volt, de ennyi. Egyébként ciki volt. A lánybúcsús hétvége szerintem nagyon-nagyon borzasztó volt és tegyük a szívünkre a kezünket: ennyi baki után SENKI sem állna szóba a "barátnőjével".

A szereplők közül sajnos senki sem tudott a szívemhez nőni és a férfi "főhősök" közül egyiknek sem tudtam szurkolni, mert mindketten igazán irritáltak.

Nem tudott sajnos a könyv megfogni. Annyira nem volt borzasztó, mint az előző olvasásom, de őszintén és nagyon vártam, hogy vége legyen.