Több bejegyzésemben is leírtam, hogy mennyire kedvelem az Írónőt és milyen szívesen olvasok tőle. Ez sajnos eddig a könyvig tartott. Én régen csalódtam bárkiben is ekkorát, mint Gierben ezt a könyvet olvasva.

Az nem szokott számomra problémát okozni, hogy tizen-huszon éves könyveket olvassak, egyáltalán nem zavar, hogy azokban az időkben nem volt alapvető dolog a számítógép használat, mobil telefonja meg csak a nagyon menő üzletembereknek volt, sőt! Ezeket még érdekességnek is fogom fel, főleg úgy, hogy a könyv az én születési évemben íródott (1996). Ami felett viszont nem tudtam elsiklani: a borzasztó szereplők és itt nem feltétlenül csak a férfiak voltak katasztrófálisak, hanem MINDENKI. A főszereplőnk, Judith, véleményem szerint képtelen volt elfogadni, amit én rögtön levágtam: neki felesleges pasi. A barátnői még botrányosabbak voltak, volt itt kapcsolatfüggőség meg  beteges naivitás is, ami közös volt a csajokban az az volt, hogy mindegy volt nekik, hogy ki csak álljon le velük, bármi áron.

Fura belegondolni, hogy 26 éve íródott ez a könyv, a főszereplők ugyanúgy 26 évesek, mint én magam és mennyire pánikolnak az egyedülléttől. Nagyon szívesen több soron megráztam volna őket, hogy "Héé! Inkább diplomázz le végre, találd ki, hogy mivel kezdesz a bölcsész diplomáddal és utána ráérsz! Addig élj egy kicsit!" - de ezt sajnos nem tudtam megtenni, így kénytelen voltam jó hosszan végig szenvedni Judith kínlódásait. Nagyon szomorú volt számomra, hogy egy buli sem szólt róluk, csajokról, az összes buli arról szólt, hogy fogjunk pasit/felügyeljük a pasit/kápráztassuk el a pasit. Így belegondolva örülök, hogy nem ebben a korszakban voltam huszonéves, mert lehet máglyán égettek volna boszorkányságért, amennyire eltér a gondolkodásom a könyvbéli kortársaimétól.

Egy mozzanatot sem tudok sajnos kiemelni, ami tetszett volna. Nem fogott meg a sztori - amit nem is értek, így belegondolva, hogy mi akart lenni? Olyan hirtelen vége lett a könyvnek, hogy fogalmam sincs mi is volt a lezárás - a szereplőket sem tudtam szeretni, a fordítói munka pedig több soron kikészített. Sorry.

Egy szó mint száz: kiolvastam, mert kellett kihívásokhoz, de soha többé!!! És könyörgök, ha nem vagy mazochista, Te se próbálkozz meg vele, mert borzasztó, sajnos.