Paige Toon - Akit mind szerettünk

Paige Toontól nem az első olvasásom volt, de valószínűleg, az utolsó. Tetszett a könyv, mert nem volt rossz, mégsem érzem azt, hogy lenne még bármi is, amit az Írónő tudna nekem adni. Iszonyat lassan haladtam a könyvvel, pedig nincs 400 oldalas. 

Az ikrek téma nekem mindig is érdekes volt, közel állt hozzám, hiszen Édesanyámék is ikrek, igaz ők "ketten" vannak, nem úgy mint a főszereplők, akik hárman voltak egymásnak. 

Nehéz úgy írni a könyvről, hogy ne legyen tele spoilerrel. A fülszöveget elolvasva, nem tudod meg, hogy kinek a halála "vezet oda", ahonnan a regény elindul és körülbelül a feléig el kellett jutnom, hogy megértsem, hogy mégsem, az a személy az, akit mind szerettek, akire gondolok. 

Az alaptörténet egyébként nem lenne rossz, de iszonyú soknak éreztem a "felesleges" részt, nagyon nehéz elképzelnem, hogy ikrek ennyire önző emberek legyenek (csak ha Anyuékból indulok ki, illetve több ikerpár is van az ismerőseim között).  Továbbra is azt mondom, hogy Paige Toontól a Daisy nyomában a kedvencem, bár már jó rég olvastam, lehet ha újraolvasnám már más lenne a véleményem...
A befejezés egyébként szép volt, ott egy kicsit éreztem, hogy megérint a könyv, de ez kb 5 oldal volt, a többi 379 oldalon semmit sem ért el, azon kívül, hogy több soron megbotránkoztam Anguson, Rose naplóolvasási kényszerén, illetve azon, hogy Elisa 27 évesen is úgy viselkedik, mint más 15 évesen. 

A szereplők elég sokszor idegesítettek. Se Roset, se Elisát nem tudtam megszeretni, Angust pedig ki nem állhattam. Szerintem ő egy beteg lélek, épeszű, egészséges ember nem csinál ilyet, amibe ő belekezdett Lisával. Talán a pékfiú volt, akit a legjobban bírtam és akit úgy-ahogy megértettem, illetve a könyv vége felé már Roset is eléggé el bírtam viselni. 

A borító egyébként szerintem kellemes, pont annyira "semmi extra", mint maga a könyv. 

Újraolvasást nem tartok valószínűnek, örülök, hogy egyszer sikerült átverekednem magam a könyvön. 

Kedvenc idézetem:

A szőke herceg nem mindig olyan köntösben érkezik, ahogy azt az ember elképzelte.