A könyv borítójára írt "ajánlást" erősnek érzem ("Az új Jojo Moyes"). Nagyon szeretem Jojo Moyes stílusát és ezzel a könyvvel sem volt semmi problémám, még sem érzem Beth O'Leary-t (még) Jojo Moyes szintjén. Persze ilyenkor mindig belegondolok, hogy bizony sok múlik a fordításon is.

Az alaptörténet egyébként egész jó, tetszett nagyon Tiffy "különcsége" és a neve is zseniálisan passzol a lányhoz. Leont nehezen tudtam megkedvelni, de a végére már őt is nagyon bírtam. Szerettem Tiffy barátait és Leon öccsét is, sajnáltam azonban, hogy Mr. Prior nem kapott nagyobb szerepet és "méltóbb" lezárást, ahogyan Holly is egyszer csak "eltűnt".

Számomra igazi felüdülés volt olyan romantikus könyvet olvasni, ahol nem csak a szex körül forog minden. Komolyan mondom, hogy megcsömörlöttem nagyon durván az olyan könyvekből, ahol van bevezetés-sz#x-öszeveszés-sz#x-kibékülés-sz#x-befejezés. Tudom, hogy ezek a könyvek most a trendik és az igény formálja a piacot, de nekem már sok.

Amit nagyon bánok, az az, hogy nem derült ki végül Justinnal mi történt, őszintén mondom érdekel, hogy hogyan akadt le végül Tiffyékről, illetve én szinte biztosra vettem, hogy Kay-jel közös az "ügyködés".

Nagyon bízom benne, hogy lesz a könyvnek folytatása, mert nagyon szívesen elolvasnám, akár ha Tiffy valamelyik barátnőjéről és/vagy Leon öccséről is szólna :P

- sztori: 5/5 (Igazi kikapcsolódás volt, szerettem a sztorit nagyon, a hospice házas jelenetek sem voltak lelkileg megterhelőek, amit nagyon értékelek!)
- szereplők: 5/5 (Nagyon szerettem az összes szereplőt, sajnálom, hogy nem mindenki kapott lezárást :( )
- borító: 5/4 (Jól néz ki, de őszintén: Tiffy ennél extrémebb színösszeállítást érezne még jobban magáénak :P)
- újraolvasom-e? Ha lesz folytatása esetleg, akkor mindenféleképpen, egyébként nem hiszem.
- Kedvenc idézet: 

Kedvesnek lenni jó dolog. Az ember lehet egyszerre erős és kedves. A kettő nem zárja ki egymást.