Az előző rész okozta csalódottságom miatt nehezen fogtam neki a könyvnek, ezért lassan is haladtam.

A sztori úgy éreztem, hogy nehezen lendül be és a főszereplő lányt is nehezen bírtam "megemészteni". Nincsen azzal semmi gond, ha nem Te vagy a "szép" a családban, hiszen nem lehet mindenki "világ szépe", ugyanakkor számomra sok volt, hogy folyamatosan ezt hangsúlyozta a könyv. Mármint, hogy a főszereplő "csúnya", a húga pedig milyen gyönyörű.

Ami nagyon tetszett a vidéki jelenetek, nagyon jól szórakoztam rajtuk és én is oldottabbnak éreztem magam, amikor a vidéki részeket olvashattam, nem a "feszültséggel"-teli Londonban voltunk.

Kedvenc szereplőm egyértelműen Newton lett, aki zseniális kiskutya volt és rengeteg vidám perccel ajándékozott meg olvasás közben. (Ez lehet, hogy ciki, mármint, hogy egy négylábú fogott meg az egész könyvből, de most mit tegyek?)

Anthony egyértelműen szimpatikusabb lett számomra, az előző részben roppantul idegesített és nem szerettem, most viszont közelebb kerültem hozzá és megértettem. Iszonyú nehéz fiatalon rengeteg felelősséggel a nyakunkban élni és megfelelni, mind a szülői-, mind a társadalmi elvárásoknak. (#tapasztalat)

Összegezve a könyvet nekem kb. a felénél tetszett meg (ebookon olvastam, fogalmam sincs, mikor mentek el vidékre, de akkor!) és az utolsó oldalakat már faltam. Persze itt is volt "nagy dráma"/"konfliktus", amit seperc alatt megoldottak és volt "nagy rejtély" is, amit már az elején levettem és meglepődtem, amikor olvastam, hogy ez a "titok". Könnyű kikapcsolódásnak jó volt, nem hiszem, hogy újra fogom olvasni, de a sorozatot fogom folytatni, csak nem most azonnal! (Nyilván március 25 után, ha a Netflixen megjelenik az ebből a kötetből készült évad és tűkön fogok ülni, hogy jöjjön a 3. évad! :D)

- sztori: 5/4 Nem tetszett jobban, mint Daphne-ék története, de nem is volt rosszabb.
- szereplők: 5/3 Kate katasztrófa volt, Edwinát szegényt iszonyúan utáltam, de a vikomt ahw.
- borító: 5/2 Hát...nem valami nagy akármi...
- újraolvasom-e? Nem hiszem.
- Kedvenc idézet:

Anthony érezte, hogy füle vöröslik a dühtől.
– Ön hölgyem, veszélyt jelent a társadalomra.
Kate szóra nyitotta a száját, hogy viszonozza az inzultust, de aztán inkább ördögi mosollyal nézett rá, majd a kutyához szólt: – Newton, vizes vagy!
Newton felnézett, látta, hogy Kate ujja egyenesen Anthonyre mutat, engedelmesen pár lépéssel közelebb lépett hozzá, majd teljes erőből megrázta bundáját, vizet fröcskölve szerteszét.
Anthony megvadult. Felébredt benne a nőfojtási inger.
– Én… én… MEGÖLÖM MAGÁT! – üvöltött.