Igyekszem úgy megírni a bejegyzést, hogy ne kapjatok tőlem gyomorrontást, ugyanis valami fontosra rájöttem, miközben olvastam a könyvet: ÉN EGYSZERŰEN IMÁDOM KERSTIN GIERT!

A blogon korábban már írtam az Időtlen szerelem sorozatáról, a Silber-triológiával viszont még tutira "lógok" Nektek. Addig is be kell, hogy "érjétek" a Fellegszállóval. Körülbelül négy-öt oldal elolvasása után jöttem rá, hogy ez a könyv bizony keményen karácsonyi/szilveszteri könyv, de úgy voltam vele, hogy tavaly ilyenkor is karácsonyi könyvet olvastam, szóval ez idén is bele fog férni (decemberben meg egyébként sem nagyon van időm olvasni).  

Az Írónőtől megszokott misztikus hangulat már az első oldalakon ránk köszön és rövid időn belül megkapjuk a "tipikus" szerelmi háromszöget is.

A szereplők mind imádnivalóak, a "főgonosz(ok)" sokáig kérdésesek ám nekem a legelejétől gyanúsak voltak és egy "tudtam"-ot csak kieresztettem magamból, amikor kiderült a turpisság.

Itt nincs se idő-, se álom-utazás mégis a mágia/misztikum a könyv minden lapjáról ránk köszön, a Szálló és az azt körülvevő terület, az ott dolgozók mind egytől-egyik "gyanúsak", hogy vajon "miben sántikálhatnak" (jó értelemben véve).

A poént nem szeretném lelőni, sőt nagyon belemászni a cselekménybe se, hiszen ez a könyv hiába kamaszoknak szól, én a 25 éves fejemmel is nagyon élveztem. Ajánlom mindenkinek!

- sztori: 5/5 (vicces, gondolkodtató és romantikus!)
- szereplők: 5/5 (még a "gonoszak" is jó arcok voltak!)
- borító: 5/5 (izgi megkeresni rajta a szereplőket :D)
- újraolvasom-e? KG könyveit általában igen, szóval IGEN!
- Kedvenc idézet:

– Fut a harisnyád, Fanny Funke, tizenhét éves lány a Bréma melletti Achimból. – Akár egy maffiafilmben, amikor valaki azt suttogja, tudom, hol laksz, hogy aztán alkalomadtán egy levágott lófejet tegyen az ajtó elé.
Már ha elég szerencsés vagy.