Tudom, hogy iszonyú mód el vagyok veszve és elég kevés bejegyzéssel érkezem, de kicsit átrendeződött az életem az utóbbi időben, így az olvasásra nincs sajnos annyi időm, amennyit szeretnék rászánni (konkrétan este ahogy leteszem a fejem már csörög is a reggeli ébresztő. Borzalmas.).

Isabel Wolff könyvét elég régóta "tologatom" magam előtt. Valahogy mindig volt más, ami jobban érdekelt, vagy "fontosabb" volt, hogy kiolvassam. Utólag bánom, mert érdekesebb volt a mű, mint amire számítottam.

A cím sokat elárul és a borító is tökéletesen tükrözi a könyv hangulatát, nekem nagyon tetszik.

Phoebe, aki a könyv főszereplője egy harmincas éveiben járó angol lány, aki végre megvalósítja az álmát és megnyitja saját vintage ruhaboltját. Hálistennek, a szerző foglalkozott "egy keveset" a divattörténelemmel is, így egy csomó érdekes információ birtokába juthatunk a könyv elolvasása közben a vintage ruhákról. Ezeknek a ruháknak köszönhetjük, hogy Phoebe megismerkedik Mrs. Bell-lel, akivel hamar barátságot kötnek és megosztják egymással éltük titkait. Mrs. Bell történetét olvasva a hideg futkosott rajtam, a csattantót előre sejtetettem (és mennyire boldog voltam, hogy a megérzésem bejött!). Phoebe és az idős asszony életében több párhuzamot is felfedezhetünk, majd "lekövethetjük", hogy a főszereplőnk "rendet tesz" az életében, közben persze rátalál a szerelem is. A csavar itt sem maradhatott el, hiszen akiről azt hittük, hogy "na Ő lesz a befutó!" elszúrja a dolgokat és a "titkos favorit" nyeri el a lányt.

A szereplőket imádtam, kivéve Milest és Roxyt. Iszonyúan idegesítő volt a kiscsaj, Miles pedig ennyire nem lehet "papucs", ha a lányáról van szó.

Külön kiemelném, hogy nagyon tetszettek a háttérsztorik, hogy a vásárlókról is megtudtunk egy-egy részletet, illetve sokuk a későbbiekben is feltűntek, igazi közösség alakult ki a bolt körül.

Egy szónak is száz a vége: egyszer olvasósnak javaslom, mivel kikapcsolódásnak tökéletes, hiába foglalkozik a 2. világháborúval és a zsidóság sorsával is.

- sztori: 5/4 (Egyszerolvasós, kikapcsolódásnak tökéletes!)
- szereplők: 5/4,5 (Gyűlöltem Roxyt és kicsit Emmát is önzőnek találtam...)
- borító: 5/5 (Gyönyörű szép!)
- újraolvasom-e? Szerintem nem, de ki tudja?
- Kedvenc idézet:

Szerintem ezek a holmik többek egyszerű ruháknál. Majdnem szó szerint a szövetei valaki életének.