Amikor szembe jött velem a könyv nem is tudtam, mekkora kincsre lelek.
A barackfa titka misztikus és varázslatos. A szavak átvitt és valós értelmében is.
Rengeteg szimpatikus és kissé titokzatos szereplővel dolgozik az Írónő, akiknek meg van a maguk problémája és élete, mégis a történet végére szépen összefonódnak a szálak. Külön tetszett, hogy szépen, lassan szövődtek barátságok, és szerelmek. (A baráti szálakat fontosabbnak éreztem, mint a szerelmi kapcsokat, és ez ritka!)
A történetünk "főhősei" 30-asok és még nem értek révbe, keresik az útjukat. Ez erőt adott, hiszen annyi könyv jön mostanában szembe, ahol a 20-as korosztály már megtalálta a számításait és "boldogan éltek, amíg...", de szerintem ezek a könyvek inkább hajaznak a tündérmesékre, mint ez a történet. A mai 20-asok többsége közelében sincs a boldog befejezésnek, sőt a legtöbb 30-as sem. (És ezzel szerintem semmi baj! Sokkal izgalmasabb így élni!)

Szeretném kiemelni Rachelt, aki véletlen sem főszereplő, de ő a legtitokzatosabb karakter. A kávézást kutatja a Willy boltjában berendezett kávézójában és sajnáltam, hogy róla nem tudtunk meg többet. Remélem kapni fog saját könyvet, mert ezt igen érdekes témának gondolom.

A könyv rövid, nem egy bonyolult sztorival dolgozik:
A városka szélén, ahol játszódik felújítanak egy kastélyt. A kastély felújítása során - sajnos- fákat is vágnak ki. Az egyik kivágott (barackfa) fa alatt találnak egy csontvázat. A nyomozás, a jelek összekötik a két főszereplő lányt (Willyt és Paxtont), illetve az Ő felmenőiket.

Mondhatni, hogy egyértelmű befejezés, sivár sztori, DE!:
- az Írónő olyan csodás (misztikus) légkört alakított ki, hogy még most is libabőrös leszek, ha belegondolok
- jó volt olyan "mágikus realizmus" címkéjű könyvet olvasni, ami FELNŐTTEKRŐL, felnőtteknek szólt
- a krimi szál furcsa volt, ebben a misztikus világban, mégis valósnak éreztem. Arról nem is beszélve, hogy izgalmas volt, és bárki bármit is mond, én azért agyaltam rendesen.

A gyönyörű borítót szeretném külön kiemelni. Szerintem csodásan átadja, a történet hangulatát, ami elvileg egy borítónak a "dolga lenne". (Az eredeti mű adatlapjánál még találtam három másik borítót is, de nekem ez a legszebb!)

Molyos adatlap itt

Összegzés:
- sztori: 5/5 (szerintem tavaly október körül olvastam, de még mindig libabőrös vagyok és a hatása alá tudok kerülni! Ez sokat elárul ;-) )
- szereplők: 5/5 (A Mókamester, A Karó, A Napkirály és A Nyomi, no meg a többiek. Szeretni való - érdekes gárda volt)
- borító: 5/5 (Gyönyörű!)
- újraolvasom-e? Biztos fogok rá sort keríteni!
- Kedvenc idézet:

Ha az emberek jobban odafigyelnek a jelekre, nyilván maguktól is rájönnek: a levegő akkor fehéredik ki, amikor nagy változások vannak készülőben; a papír azért vágja el az ujjunkat, hogy olvasni tudjunk a sorok között; a madarak pedig a láthatatlan lényektől védenek minket.