A könyv, ahol folyamatosan félre-olvasás "áldozata" lettem, ugyanis az utolsó fejezetnél esett le, hogy nem ickaboRg, hanem ickabog. Ennyit erről.

Az előítéletek rossz dolgok. Rowlingért azóta rajongok, mióta tudom mi az a Harry Potter és teljesen abban a hitben voltam, hogy majd a Harry Potter-univerzumba jutunk el, csak éppen más főhősökkel, esetleg új lényeket ismerünk meg.

TÉVEDTEM.

Az Ickabognak az égvilágon semmi köze a Harry Potterhez az Írónőn kívül. Sőt, mint meg tudtam az Ickabog gyerekeknek írt mesekönyv (??) Mi? Miért? Hogyan?

Aranyos történet volt ... DE ... én ezt a gyerekemnek BIZTOSAN nem fogom felolvasni. Előbb a Harry Potter könyvek első két kötetét. Miért?
- rengeteg halál
- a mesékhez képest nem egy gonosz szereplő, hanem temérdek
- sokkal több a szomorú és a borús rész, mint a mesékbe illő "cukormázas"

Ezektől függetlenül mesét kaptunk. Csak nem éppen gyermekeknek, hanem nekünk felnőtteknek. Meg volt a keret és a végén a boldogan-élteket is megkaptuk, a béke is visszatért, csak az odáig vezető út volt túlzottan is sok halállal és szenvedéssel kikövezve.

Tehát még egyszer leszögezném: szeretem Rowlingot, de ezt a mesét nem fogom a gyerekeimnek felolvasni, majd ha elég nagyok lesznek elolvassák.

[…] a könnyek ugyanúgy gyógyítják a lelket, mint a nevetés.