Az utóbbi időben eléggé belehúztam a "könnyed" romantikus könyvekbe, így vágytam valamire, ami kicsit "komolykásabb". SAA-től olvastam már korábban A barackfa titkát, így tudtam mire számíthatok. Az Írónő által megteremtett hangulat - számomra - semmihez sem fogható, csodálatos mesevilágot alkot meg a mágikus realizmus keretein belül.

Először azt hittem, hogy a könyv a nyomába se fog érni a korábban olvasott Allen könyvemnek, de kellemesen csalódtam. A szereplők itt is tele voltak meglepetésekkel és a minden napokba rejtett varázslatok valami csodálatosak voltak.

Chloetól őszintén irigyeltem a könyveit, micsoda élet lenne, ha a könyvek nekem is üzennének folyamatosan. Azt hiszem folyamatosan egy könyvvel a kezemben rohangálnék. :-)

A könyv egyik főcsattanója - nálam - a Della Lee-szál volt. Körülbelül a könyv feléig nem is gyanakodtam semmire sem, aztán egyre furcsább lett Helena is és Josey miatt és néha aggódtam. Amikor kiderült az igazság megkönnyeztem ezt a szálat, de addigra számomra egyértelmű volt, hogy mi is történhetett és a megérzéseim, sajnos, igaznak bizonyultak.

A szereplők közül talán Julian volt az, aki mind végig unszimpatikus volt, még Margaretet is megtudtam kicsit érteni, főleg, ahogy egyre többet tudtunk meg Marcoról. Tetszett, hogy mindegyik szereplő, még némelyik mellékszereplő is, valamilyen "varázslatos" képességgel él együtt, úgy hogy valószínűleg nem is tud róla.

Amit kicsit sajnáltam, de talán jobb is így, hogy végül a három lány (Josey-Chloe-Della Lee) közötti kapocs nem lett kimondva, az olvasó fantáziájára lett bízva, hogy mit is írt le Marco ügyvédje Josey-nak.

A több szerelmi szál közül nagyon nehéz egyet kiemelni, talán Margaretéké lett a kedvencem, hiszen 40 év után igazán megérdemelték, hogy egymásra találjanak és boldogan éljenek.

Néha a könyv egyébként olyan hangulatot hozott, mintha nem is ebben az évezredben játszódna, ha néha nem lettek volna megemlítve korunk technikai eszközei, teljesen elfeledkeztem volna róla, hogy ez egy 21. századi könyv.

Mindent összevetve nagyon tetszett ez a könyv, attól függetlenül is, hogy a borítója szerintem egyáltalán NEM találó, hiszen a könyvnek nagyon az elején van egy pici ősz, utána egy igazi téli csodavilágban játszódik a történet, de egy igazi könyvmoly tudja, hogy nem a borító alapján ítélkezünk ;-)

Van úgy, hogy összetörik a szívünket. Nem tehetünk mást, mint megvárjuk, hogy begyógyuljon a seb.