Most jött a szörnyű felismerés, hogy elmaradt a Péntek esti kötőklubról a bejegyzés. Elnézést kérek, azonnal bepótolom a lemaradást.

Régóta szemezgettem a könyvvel, több kihívásomba is belepasszolt, így rávetettem magam.

Nem vártam sokat, azt hittem kapok valami könnyed limonádét, könnyű sztorit, sajnos tévedtem ismét. A könyv nagy része megfelelt az elképzeléseimnek, de a vége annyira szomorú volt, hogy a könnyed-limonádé számomra egy lidérc nyomássá vált.

Véleményem szerint nem csak a Walker lányok a könyv főszereplői, hanem mindenki, aki a kötőklub lelkes látogatója: Anita, Cat, Lucie, Darwin és Perrie. Szerettem ezt a sok "lökött" nőszemélyt egy helyen és csodás volt olvasni, hogyan válnak barátokká, hogyan hibáznak és próbálnak a hibáiktól "elmenekülni", majd együtt élni velük, amikor rájönnek, hogy ez az egyetlen megoldás. Georgiát őszintén csodáltam, szerintem szuper-Anyu cím járna neki simán.

A végét nem szeretném lelőni, a szívem nagyon-nagyon megszakadt és elképzelni sem tudom, hogy az Írónő egy ilyen fontos szereplő nélkül, hogy írhatott folytatást ennek a sztorinak?

Néhol unalmas volt, számomra túl sok volt a semmitmondó rész, amik között nem egyszer elvesztünk, illetve végtelen hosszúnak is tűnt már-már a könyv. 

A folytatással egyenlőre várok, nincs kizárva, hogy egyszer ráveszem magam, hogy elolvassam.

- sztori: 5/3 (Lehetett volna rövidebb és pörgősebb is.)
- szereplők: 5/5 (Szerettem, hogy "végre" nincs konkrét főgonosz, bírtam a szereplőket, főleg a Nagyit Skóciában <3)
- borító: 5/4(Aranyos, de semmi különös.)
- újraolvasom-e? Nem hiszem.
- Kedvenc idézet: 

Próbáld újra, próbáld újra! Mindenki ezt mondja! Mikor összetörik a szíved, azt hajtogatják, hogy idővel újra rád talál a szerelem. De sosem kérdezik meg, hogy nem te rontottad-e el a dolgokat.