Tomor Anita - Álmodtam már rólad (Álmodtam már rólad 1.)

Rengeteget gondolkoztam mit is írhatnék erről a könyvről? Nagyon savazni nem szeretném, hiszen a vége csak olyan lett, hogy neki kezdtem a második részének, de dicsérni se szeretném. Először is olvasás közben nem értettem mi vitt rá, hogy adjak még egy esélyt az Írónőnek, hiszen a Sugar Daddy sem jött túlzottan be, de "megbeszéltem" magammal, hogy mindig kell második esélyt adni.

Az ötlet egyébként jó lenne, sőt üdítő volt, hogy magyar Író is megpróbálkozik a fantasyval, de a kivitelezés több sebből is vérzett.
(Nem tudom, hogy emlékszik-e valaki még, de jó 10-15 éve hatalmas divat volt a gportál, mindenki akart gportálos oldalt - jómagamnak is volt egy pár :D- én személy szerint suli után minden szabadidőmet gportálos oldalak böngészésével töltöttem, kedvenceim azok voltak, ahol a lap tulajdonosa/szerkesztője sztorikat írt, mint a mostanában divatos WATTPAD, csak ez a saját "honlapodon" történt. Nos ez a regény ezeket a sztorikat hozta vissza nekem, és bármily' szörnyű is, némelyik gportálos írás még ennél is színvonalas volt. 10-15 éve.)
Néhol nem tudtam eldönteni, hogy az Alkonyatból, Harry Potterből, Szürke 50 árnyalatából vagy éppen melyik általam (még) nem ismert könyvből "merített" ihletett az Írónő.

Sajnos sokszor annyira katasztrófálisan rossz volt az írói stílus, hogy egy tök izgalmasnak ígérkező "akciójelenetet" sikerült egy összetett mondatban "elintézni" - ez roppant zavaró volt, de ami ennél is zavaróbb volt a rengeteg "felesleges" mellékszereplő, akiket követni sem tudtam, hogy ki-kicsoda és miért van ott/miért halt meg/miért támadt fel/stb. A másik, ami nagyonnagyon zavart, hogy ahogyan Davidnek is, úgy Alicenek is volt másik neve, a "másik helyen". Ezzel nem lenne gond, csak az volt nekem logikátlan, hogy egyszer így-egyszer úgy hívták őket "amott", illetve nem értettem, hogy akik ott élnek honnan tudják az itteni nevüket??

Nagyon bántott, hogy a Davidet nem tudtam megszeretni, nem tudtam belehabarodni, ami, valljuk be, egy ilyen könyvnél majdnem, hogy "alap", hiszen ha nem lennének ilyen főhőseink miért is olvasnánk romantikus "lány"regényeket.

A főhősnőn nem tudtam elmenni, olyan nincs, hogy egyik percben még meg tudnád fojtani a pasit és kikészülsz tőle, a következőben meg dobod le a bugyit, mert a pasi azt akarja... Könyörgöm! Női tartás vagy valami? ...

Összegezve a függővég miatt folytatom a sorozatot, mert most már nagyon érdekel mit hoz ki belőle az Írónő, de nem a szívemcsücske és sokra nem is tartom sajnos a kötet.

- sztori: 5/2,5 (Jó lenne az alapötlet, csak sajnos a megvalósítás nem sikerült...)
- szereplők: 5/1 (Borzasztó volt mindenki, nehéz volt elmenni amikor a "másik világban" voltak, hogy most Adele vagy Alice, vagy éppenséggel miért is tudják a másik helyen, hogy őket, hogy hívják a mi világunkban?)
- borító: 5/2 (Nem tudom mire vélni)
- újraolvasom-e? Nem!
- Kedvenc idézet: Nem volt. Sajnálom.