Három éve olvastam először, akkor még azt hiszem nem volt folytatása. Most ismét előkerült (komplett a sorozat) egy molyos kihívás miatt. Nem gondoltam volna, hogy ennyit változott az ízlésem, hiszen három éve odáig voltam ezért a könyvért, most pedig csak pislogok, hogy mi ez?

A molyon iszonyú népszerűségnek örvend a könyv (és a sorozat is, de most csak az első részt nézem). 93 százalékon áll és a 99. legjobb ifjúsági könyv a molyok szerint. Nos, egy bizonyos korosztálynak biztos, hogy jót tesz ha ilyeneket (vagy egyáltalán bármit) is olvas, és ha ahhoz Laura kell, hogy olvassanak áldásom rá.
Mélyen magamba néztem és a 13-14 éves könyvmoly énem is odáig lett volna ezért a sztoriért (bár sose vallotta volna be!) szóval ezzel a ténnyel kár vitatkozni.

Hol is kezdjem? (készítettem kusza jegyzeteket miközben olvastam és próbálok átlátni a káoszon)
- Az első dolog, ami már többször is problémám volt Laura könyveit olvasva (SzJG, Bexi-sorozat, Bábel - bár talán ez a könyv kivétel) az internet használat. Egyértelmű, hogy az Írónő mindenkit lenéz, aki használja a közösségiket. Értem én, hogy nevelni kell az Ifjúságot és jó példát mutatni, de van amit el kell fogadni: Ők már az a generáció, akik igenis az instán- a facén meg a tiktokon meg ezeken az oldalakon tudnak kibontakozni. Persze rossz, mert "bezzeg a mi időnkben", de el KELL fogadnunk, hogy már nem a "mi időnket" éljük és alkalmazkodnunk kell ezekhez a gyerekekhez. Nem leszel attól hálátlan gyerek, hogy nyaralás közben teszel ki az instára képet. Én is teszek ki és én kerestem meg rá a pénz és hálás vagyok hogy eljutok oda. Szóval ebben nincs szégyen.
- A második dolog, ami rohadtul idegesített (elnézést, leszokóban vagyok a káromkodásról): itt MINDENKI és állandóan "széttárta a karjait", hol értetlenül, hol tanácstalanul, hol lányos zavarában és még sorolhatnám. Nem mondom meg meddig számoltam, de annyit elárulhatok, hogy ha ez a lány (és tényleg csak Hannát számoljuk) 3-4 nap alatt tényleg ennyiszer "tárogatja" a karjait meg se bírta volna a telefonját emelni, hogy "fésztájmoljon" Apuval.
- Sok volt a szabadkozás meg a modoroskodás (van ilyen szó vajon?): pl. amikor megérkeztek és Hanna rögtön telefonálni akart, erre a Máté gyerek beszólt, hogy jaj biztos snap-re (nem biztos, hogy jól emlékszem, de a lényegen nem változtat) akar fotót, majd Hanna, hogy "nem csak Apát akarom hívni" erre rögtön szabadkozás és jaj... Szóval ismerek pár 15-17 évest. Ezek a gyerekek ettől genyóbbak. És ahogy haladunk a sztorival kiderül, hogy a Máté gyerek is pont ilyen...
- Az igazgató és Titanilla. Gyerekek! Ilyen nem létezik! "Fésztájmoló"-instázó-élőző igazgató? Az egyik unokatestvérem iskola igazgató. Jó fej, meg aránylag fiatalon került ebbe a pozícióba, de azt is 10-szer átgondolta, hogy Facebookra ÁLNÉVVEL regisztráljon-e, nem hogy majd élőzik. Arról nem is beszélve, hogy megnézném mi lenne évnyitón, ha ilyen kommentek röppenének az iskola oldalára. Ugyan már, kérlek! Ezt poénnak szánta az Írónő, de inkább idegesítő és alpári volt.
Titanilla. Én is pedagógusnak tanulok (igaz nem osztatlan tanárin, hanem szakoktatónak, de kapisgálom a témát), ahogy Laura ábrázolta ezt a nőt képtelenség, hogy elvégezzen egy osztatlan tanári képzést. Főleg történelemből. Ez lehetetlen, nem hiszem el. Nekem is volt gimibe "csini baba" tanárnőm, de attól, hogy csini volt, meg figyelt (néha kínosan) a megjelenésére sose felejtette el, hogy Ő pedagógus és ember tudott maradni, attól hogy jól nézett ki. (És ismét Laura előítéleteihez értünk...)
- A szerelmi szálon már meg sem tudok lepődni. Valahol olvastam hozzászólásban, és nagyon megmaradt mert igaz: Olvass el egy LL könyvet és az összes "szívtipróját" ismered majd. Annyira egy kaptafára készül mindegyik fiú, vannak kisebb -nagyobb változtatások, de azt tudjuk, hogy Lauránál A Pasi barna haj, barna szemnél kezdődik kb.
- Az utolsó dolog, amit lejegyeztem magamnak: hol vannak a rokonok? Oké, Apukája és az anyai-Nagymamája áll hozzá legközelebb, de ha "nincs jó passzban" anyám, nem az anyósát fogom ráúszítani, főleg ha nem bírják egymást, hanem a testvérét/unokatestvérét/anyját/apját/stb. Ez nekem így meredek volt, és azért egy 16-17 éves "gyermek" már össze tudja tenni, hogy ha nem bírják egymást nem őket "bízza" egymásra.

Röviden ennyi lett volna, hamarosan jövök a következő részről szóló bejegyzéssel.

Molyos adatlap itt.

Összegzés:
- sztori: 5/4 (Az elgondolás jó lenne, de bár ki tudna az Író lépni a meg szokott sablonjai közül!)
- szereplők: 5/3 (Annyira egyformák Laura más könyveiben szereplőkkel...)
- borító: 5/5 (Szép, nekem tetszik. Legalább ez - gondolják az LL-fanok)
- újraolvasom-e? Fogalmam sincs, a mostani is egy újraolvasásom.
- Kedvenc idézet:

– Tudod, hogy van ez. Mindig kell pár nap lábnap. Ez a mottóm – mesélte.
– Ühüm – bólogattam.
– Ezt amúgy én találtam ki. Nézd meg az Instán, #párnaplábnap.