Vi Keeland - Egomániás
Egy kellemes csalódás
Kellett egy könyv "New York" címkével egy moly.hu-s kihívás teljesítéséhez.
Persze van bőven az említett címkés könyvem a polcon, de semmi esetre sem akartam sorozatba kezdeni, mert éppen olyanom volt, hogy "könyörgök csak sorozatot ne!" (Ez egyébként régóta fennálló állapot nálam, valamiért megcsömörlöttem a sorozatoktól, TERMÉSZETESEN a Harry Potter és az Időtlen szerelem, meg az Outlander kivétel!).
Szóval ráböktem erre a könyvre. Úgy voltam vele, hogy ha túléltem a herceges könyvet ezt is simán kibírom, rosszabb nem lehet.
Hála a jó égnek TÉVEDTEM. Oké, itt is sz*xeltek az esetek többségében, mint a nyulak, de szerethetőek voltak a karakterek és volt olyan hogy nevettem! Körülbelül 3 nap alatt kivégeztem és kikapcsolódásnak nem volt rossz!
Nézzük, frissen olvasottan, mint írtam róla a molyon?
Szerettem olvasni, mert kikapcsolt és végre nem csak dráma-dráma hátán volt {{még a korcsolya- és tűzhely-balesetet is sikerült nem szappanoperásan leírni, ha értitek mire gondolok).
Egyszer olvasósnak, kikapcsolódásnak tökéletes volt.
5/4,5 csillag
Arra látok esélyt, hogy az Írónő könyveit figyelni fogom, és ha lesz rá lehetőségem olvasok még tőle, a könyv viszont abszolút egyszer olvasós nekem.
Könyv adatlapja a moly.hu oldalon: x
Ha szeretnéd elolvasni, ebookként el tudom küldeni ->kommentbe küld el az email címed! ;-)
Összegzés:
- sztori: 5/4 (azért nem egy díjnyertes írás, de kikapcsolódásnak jó volt :-))
- szereplők: 5/5 (imádtam Őket! Főleg a gyermek szereplőt :P)
- borító: 5/2 (szerintem nagyon nem valósághű, de csak megerősít a jól ismert mondásban: ne a borító alapján ítélj!)
- folytatom-e a sorozatot/újraolvasásra látok-e esélyt? nem hiszem :-)
- kedvenc idézet :
– Szokott ebédet rendelni? Attól tartok, hogy ha kimegyek enni, elmulasztom a szállítókat.
– Néha igen. Mit enne?
Megvontam a vállamat.
– Mindegy. Nem vagyok válogatós.
– Mit szólna egy kis indiaihoz? A Curry House csak néhány tömbre van innen, és hamar kihozzák az ételt.
Felhúztam az orromat.
– Nem szereti az indiait?
– Nem igazán.
– Oké, akkor mit szól a kínaihoz?
– Túl sok nátrium-glutamátot használnak az ételekbe.
– Szusi?
– Allergiás vagyok a halra.
– Mexikói?
– Túl nehéz ebédre.
– Érti maga azt a kifejezést, hogy nem vagyok válogatós?
Összeszűkült szemekkel néztem rá.
– Hát persze. Maga sorolt fel furcsa dolgokat az imént.
– Akkor mit szeretne enni, Emerie?
– Pizza?
Drew bólintott.
– Látja? Nem is vagyok válogatós. A pizzát szeretem.
