Igyekszem úgy megírni a bejegyzést, hogy ne kapjatok tőlem gyomorrontást, ugyanis valami fontosra rájöttem, miközben olvastam a könyvet: ÉN EGYSZERŰEN IMÁDOM KERSTIN GIERT! A blogon korábban már írtam az Időtlen szerelem sorozatáról, a Silber-triológiával viszont még tutira "lógok" Nektek. Addig is…

Ezt a részt szívlelem a legkevésbé. Nem csupán az a probléma, hogy el kell búcsúzni a szereplőktől, hanem összecsapottnak és elnagyoltnak érzem a lezárást. Ha a Írónő kicsit több időt/energiát fordított volna a végjáték kidolgozására panaszra semmi okunk nem lenne és élvezhetőbbnek tűnne a regény…

Kedvenc sorozatom második része is tartogat bőven izgalmakat, csavarokat és csoda szép ruhákat. Hálistennek a sorozat már befejezett, így nem kell éveket várnunk a következő kötetre (valószínűleg, ha megjelenéskor kerül a kezembe megbolondulok, olyan izgik mindig a függő végek). S P O I L E R…