Kedvenc sorozatom második része is tartogat bőven izgalmakat, csavarokat és csoda szép ruhákat.
Hálistennek a sorozat már befejezett, így nem kell éveket várnunk a következő kötetre (valószínűleg, ha megjelenéskor kerül a kezembe megbolondulok, olyan izgik mindig a függő végek).

S P O I L E R

Kedvenc időutazó párosunk Gwendolyn és Gideon egyre közelebb kerülnek egymáshoz és a rejtély megoldásához is. Igaz, néha úgy érezzük, hogy már annyi az információ, hogy sose derül ki a titok.
A kötet egy új kedvenc szereplőt ajándékoz nekem, Xemerius személyében, ő egy imádni való démonka, aki hiába hangoztatja, hogy bizony ijesztő, és félelmetes, én szívem szerint megölelgetném (nem is értem Gwendolyn, hogy bírja ki, hogy nem teszi meg).

Charlotte és Glenda néni undokabb, mint valaha, de ezen véleményem szerint kár csodálkozni. Annak azért örülök, hogy Gideont és Raphaelt nem sikerül Charlottenak befolyásolnia (ezek szerint léteznek férfiak, akik nem hisznek minden pletykának).

A kedvenc részem egyértelműen a soirée volt. Imádtam, hogy Gwen végre "rossz" volt és becsípett és, ahogy olvastam esküszöm hallottam, ahogy elkezdi az "Éjfél"-t énekelni. Azon a részen rengeteget nevetgéltem magamban, főleg amikor a szellemmel vitatkozott. Szerintem nagyon jó volt, és semmi felháborító nincs benne, hogy egy 16 éves kicsit "lazul" egy 18. századi soirée-n. :D

S P O I L E R   V É G E

A molyon elolvashatjátok a Zafírkék fülszövegét, illetve ha kíváncsibbak vagytok pár értékelést is (az értékelések spoiler mentességéért felelősséget nem tudok vállalni!).

És még egy jó hír, mielőtt lezárnám a bejegyzést, a Zafírkékből is készült film, hozom is az előzetesét:

Összegzés:
- sztori: 5/5 (imádom, hogy ennyire bonyolult, és amikor nem is történik semmi, akkor is van valami)
- szereplők: 5/5 (nem tudok dönteni ki a kedvencem!)
- borító: 5/5 (ez a borító jobban tetszik, mint a Rubinvörösé, és rajta van Xemerius is <3)
- újra olvasom-e? biztos!
- kedvenc idézetem:

– Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?