Tádám, meg is érkeztem, alig egy nap leforgása alatt, a következő könyvvel, amit "megettem". Debbie Macomber könyvétől nem vártam és nem is kaptam sokat, de talán jó volt ez így.

A sztori leginkább az online társkeresésről szól, illetve a munkahelyi románcokról, a karácsony csak "díszletként" van jelen. Mindkét dolog elég nagy jelentőséget kapott mostanság az életemben, mármint az online társkeresés és a munkahelyi románc téma is, így érdeklődve faltam az oldalakat.

Sok mély gondolatra ne számítson senki, ez a könyv nem azért íródott, hogy a tutival szembesülj, illetve valószínűleg nagy "kárt" sem fog Benned tenni, ha elolvasod. Ez amolyan tipikus netflixes-hallmarkos szerelmi történet.

A szereplőket nem tudtam megszívlelni, a két főszereplő vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, a mellékszereplők pedig igazán "semmilyenek" voltak. Persze kedves dolog a Szerzőtől, hogy a sztoriba beleírt egy Down-szindrómás szereplőt, ezt igazán értékelem, de sajnos ennyi, amit a szereplőkkel kapcsolatban adott, és kaptam, a könyvtől.

A borító szerintem szép, és igazán passzol a könyvhöz, bár találóbb lenne, ha egy tál kekszet tartana a modell a kezében :D

Egy szó, mint száz: egyszer olvasós, röpke kis kötetnek elment, tuti nem olvasom újra, de még fogok adni esélyt az Írónőnek, hátha a többi könyve kicsit jobban meg tud fogni. :-)

- sztori: 5/3 Sajnos nem adott túl sokat, de gyorsan haladtam vele, olvasmányos volt. 
- szereplők: 5/3 Nem egy erős karakterek, akikre évek múltán fogok emlékezni, maradjunk ennyiben inkább :)
- borító: 5/5 Szerintem igazán édes!
- újraolvasom-e? Nem valószínű, de az Írónő szerencsére termékeny, biztos fogok még tőle olvasni.
- Kedvenc idézet:

– Karácsonykor a szívünk is máshogy dobog – folytatta Mary, és ahogy beszélt, a kezét a szíve fölé helyezte. – Ilyenkor nyitottak és őszinték vagyunk, adakozóak és kedvesek a nélkülözők felé, és kimutatjuk a szeretetünket azok iránt, akik fontosak nekünk.