Bevallom őszintén: nagyon-nagyon kellemeset csalódtam. Nem titkolom, hogy Laura munkássága sokszor kiveri nálam a biztosítékot, de most kellemesen meg tudott lepni. Nagyon élveztem a könyvet olvasni, az utolsó oldalakat csak úgy faltam és alig vártam, hogy belekezdhessek a következő részbe (oh, azok a fránya függővégek!)

Tetszett, hogy a versenyre az iskola igazgatója nem "top" diákokat küldött, hanem olyan gyerekeket, akikre ráfért, hogy bizonyíthassanak - saját maguknak és a társaiknak is. A főszereplő lány néhányszor idegesített, nem tudtam mire vélni az állandó önsajnálatot, na meg az apukája lehetetlen hozzáállását sem a saját gyerekéhez. A csapat többi tagját nagyon megkedveltem, tetszett, hogy Vivi teljesen normálisan és lazán áll a bullying-hoz, talán az ő karaktere áll az én természetemhez a legközelebb. A két fiú is iszonyú szimpatikus lett az első kötet olvasása közben. A kísérő tanár ebben a könyvben végre életképes volt és nagyon bírtam a beszólásait és a poénjait.

Ami számomra negatívum volt - és a molyos értékelések alapján ezzel nem voltam egyedül - két dolog volt: Panna és a lehetetlen monológjai, illetve a "kommentszekció" oldalakon át. Az első kettő ilyen még elment, de utána fogtam magam és tovább lapoztam a kommenteket és a Pannát is annyira "levettek az életről". Sajnáltam a pink-kis csajt, mert amúgy biztos aranyos, meg cuki volt, de nekem sok volt a "jóból". A kommentek pedig itt IS iszonyú alpáriak, unalmasak, lerágottak voltak. Ha valami újakat alkotott volna Laura azt mondom oké, de kb felment valami pörgősebb poszthoz a facebookra és 1/1 nyúlta a lehetetlen kommenteket, arról nem is beszélve, hogy elképzelni sem tudom, hogy mernek a gyerekek a saját iskolájuk, illetve iskolaigazgatójuk posztjai alá a saját nevükkel, képükkel ilyeneket és ilyen stílusban kommentelni. Én követem az Öcsém iskolájának az oldalait, na ott még a DÖK posztok alá se nagyon jönnek kommentek, nemhogy ilyenek, szóval ezt a komment-szekciós részt tekinthetjük a könyv fantasy elemének, ugyanis szerintem ilyen nincs a valóságban.

A borítót és a címet szeretném külön kiemelni. Szerintem nagyon ötletes a címben, hogy az adott kötetek egy-egy fontosabb mozzanatához köthető. A borító pedig nagyon szép, gyönyörűen hozza a Hortobágy hangulatát, amit egyébként a tájleírásokkal is nagyon szépen átadott az Írónő, ezért külön szeretnék neki gratulálni! Sokszor volt olyan érzésem, mintha én magam is ott ülnék a fiatalokkal a kilátóban.

A Kocsis-féle megmozdulásoknak hatalmas rajongója lettem. Imádtam a Kocsis Konyháját, meg az élőit! :D

Összességében ezerszer jobb volt, mint az Iskolák versenye első trilógia kötetei, alighogy befejeztem rohantam a második részt olvasni és ez szerintem mindent elárul! :-)