Nem bírtam kedvenc lökött bandám nélkül és gyors kezembe vettem a Csokoládéimádók második részét. (Az első részről júliusban itt írtam.)

Nos, mivel az első részt nem is régen olvastam, így tisztában voltam vele, hogy körülbelül mit kapok és persze az elvárásaimat is ehhez igazítottam. Az előző olvasásom után kellett valami, ami 100 %-ig heteró és megnevettet és kikapcsol (na jó a kikapcsolódás inkább a közelgő villany- és gázszámla okozta stressz miatt kellett leginkább, de a lényeg ugyanaz: kellett valami limonádé a lelkemnek).

Sajnos ez a rész nem volt akkora durranás, mint az előző, persze itt is voltak részek, amiken jókat mosolyogtam, de nem hozta a sírva-nevetős hangulatot a könyv. Kicsit az volt az érzésem, hogy összecsapta az Írónő, két könyvnyi történést belezsúfolt egy részbe. Az azért "kedves" tőle, hogy nem "gyötört" minket 600 oldalon keresztül, inkább "összecsapta" az eseményeket. Szívesen olvastam volna egyébként többet a lány- és legénybúcsúkról, hiszen ez a lökött társaság biztos jól "meghúzta" a bulit.

A szereplők egyébként hozták a formájukat, hiányoltam, hogy a fiúk-lányok egyénileg is nagyobb szerepet kapjanak, de ez már késő bánat. Gavin továbbra is a kedvencem, imádom ezt a nagyszájú négyévest. (Továbbra is remélem, hogy hasonlóan jó fej fiam lesz majd egyszer a távoli jövőben.)

A borító továbbra sem egy nagy cucc, talán kicsit "csicsásabb", mint az előző részé volt. 

Mindent összegezve, szórakozásnak nem volt rossz, frankó limonádé volt (kis tequilával feldobva :D), nagyon sajnálom, hogy a harmadik rész nincs még meg, ha lesz rá lehetőségem beszerzem és tutira elolvasom. :-)
A könyvet/ sorozatot ajánlom mindenkinek, a kifejezetten csúnya beszéden nem kell megrökönyödni, ez a könyvvel jár.

A cikk szerint,ha egy rövid, véletlenszerűen kiválasztott egy szótagú szót kiáltunk hangosan a horkoló személyre, akkor az eljut a tudatáig annyira, hogy attól az illető abbahagyja a horkolást, de közben nem ébred fel.
[…]
Mély levegőt vettem hát, és kieresztettem az egy szótagú szavamat: KUUUSSSS! Carter a pillanat törtrésze alatt ordítva felébredt, és addig kalimpált kézzel-lábbal, míg leesett az ágyról, és hangos puffanással a földön landolt.