Az első reakcióm az volt, amikor végre befejeztem a könyvet: "Úristen de jó, hogy nem adtam ki érte pénzt!"

Ez a könyv nem nekem íródott, sőt elképzelésem sincs, hogy kinek íródhatott. Iszonyúan meglepő, hogy a molyon 73%-os a könyv, így olvasás után 20%-ra tippeltem volna.

Az elképzelésem az volt, hogy kapok valami Modern boszorkányos könyvet, esetleg ebbe a kötetbe is kicsi romantikát csempésznek és jól fogok szórakozni. A valóság az lett, hogy újra éltem a gimi utolsó évét. Újraéltem a végtelen hosszú irodalom órákat, amikor a szürrealizmust próbálta a Tanárnő a fejünkbe verni és újraéltem a kínlódást, amikor Kaffka bogaráról kellett olvasni.
Most tuti azt kérdezed, hogy minek olvastam akkor végig? Miért nem hagytam rá az egészet a fenébe? Nos a válaszom iszonyú egyszerű:

S P O I L E R

nagyon kíváncsi voltam, hogy a család többi tagjának van-e valami "képessége". Az Írónő, amúgy okosan csinálta: az utolsó oldalakon derült ki, amire kíváncsi voltam.

Rose, a főszereplőnk, felnőve nem találja a helyét fősuli helyett titkárnő, meg kisegítő tanár lesz, aztán mosogatólány. Valószínű, hogy lehetett volna "jobb", vagy valami "menőbb" sorsot is kitalálni neki, de úgy érzem, hogy ez a bizonytalanság passzol hozzá. Ugyanolyan "bizonytalan" Rose boldogulása, mint az, hogy az Olvasó végig szenvedi-e a könyvet, mely olyan mint a címben szereplő citromtorta: kívül habos-babos, alig várod, hogy elkezd; ahogy haladsz befelé úgy lesz egyre keserűbb, semmilyenebb.

A lényeg, hogy nem ajánlom a könyvet. Időpocsékolás és annyi, de annyi jó könyv van, ami tud is valamit adni az ürességen kívül!

- sztori: 5/1 (meg kellett volna ízesíteni a tortát...)
- szereplők: 5/1 (szerintem itt mindenki ketyós volt...)
- borító: 5/4 (a citrom és a fa?! De ez milyen fa? Nem volt róla szó a könyvben...)
- újraolvasom-e? Áh, ahogy eszembe jut törlöm az olvasómról!
- Molyos adatlap itt
- Kedvenc idézet: hagyjuk szerintem.