Megpróbáltam félretenni a sorozatok iránt érzett régi-új ellenszenvemet és nekiestem a sorozat második kötetének.
Nem mondom, hogy hibáztam, mert így, hogy ezt a könyvet kiszenvedtem, határozottan biztos vagyok benne, hogy a sorozat fennmaradó két könyvét nekem NEM kell elolvasnom.

S P O I L E R

Már az előző könyvnél is írtam, hogy nagyon sok volt a csetelős rész. Itt ezt megfejeltük azzal, hogy a könyv végén már valami internetes játékban (BENNE!) varázsoltak, meg gyógyítottak, meg házat hoztak ki onnan, meg nem is tudom már, hogy miket műveltek.
De kezdjük az elején. A szereplők majdnem mindannyian szerepeltek az első részben, vagy csak említették őket. Szóval, az előző résznél említettem, hogy nekem kicsit unszimpatikus a Moira néni. Ez pech, ugyanis ez az epizód nála játszódik, Új-Skóciában, és a hajam égnek állt annyiszor volt hangsúlyozva, hogy ő bizony ír származású. Nem tudom mit gondolt az Írónő, hogy gyengeelméjűek vagyunk és nem értjük meg, ha nem említi meg csak fejezetenként egyszer? Ehelyett körülbelül valahányszor Moira-mamáról volt szó, annyiszor tisztáztuk, hogy mi történik az ő "ír szívében", "ír gyökereivel" és a többi..
Kedvenc Aervynem itt is hozta a formáját, igaz nem szánt neki akkora szerepet az Írónő, mégis az lett a vége, hogy Aervyn fuvarozott mindenkit, meg ezt is, meg azt is a 4 éves gyerekkel varázsoltatnak meg/el/át/stb.
Elorie, aki elvileg ennek a könyvnek a főszereplője nem tudott igazából főszereplő lenni. Egyszerűen kis szürke egérnek éreztem, aki szépen csendben elkínlódott a sarokban, míg vitte a showt Moira, Marcus, Sophie meg Nell (nagyrészt).
Megértettem, hogy nehezen dolgozza fel Eloire ezt az újfajta varázserőt, meg azt is, hogy nem értette. Ugyanis nekem sem sikerült megértenem, hogy ezzel az "internet varázserővel" mire a fészkes fenére akar kilukadni Debora? Se eleje, se vége nem volt, az egész varázserő kitalálását összecsapottnak éreztem és szinte láttam magam előtt, hogy ül a kis laptopja előtt, kínlódik, hogy mit kéne újítani? És akkor ránéz az egerére, meg szurkol a Google-nak, hogy töltsön már be és tádám: legyen ez.
Egy szó, mint száz: Rowlingnak ment, Deborának sajnos nagyon nem.

Nézzük mit írtam róla a molyon:

A könyv molyos adatlapja: x
Ha szeretnéd ebookként megkapni, írj egy kommentet és elküldöm (e-mail címmel!)

Összegzés:
- sztori: 5/1 (nagyon nehezen fogtam fel ezt az "új varázserőt")
- szereplők: 5/2 (Moira és Marcus katasztrófa volt, az állítólagos főszereplőről meg nem is beszélve)
- borító: 5/5 (adja azt a hangulatot, ami az Írónőnek nem ment...)
- folytatom-e a sorozatot? Kicsi esélyt látok rá (max ha találok hozzá kihívást molyon :P)
- Kedvenc idézet:

– Tessék – nyújtotta át a sütije felét Aervyn –, egyél a sütimből! Jót tesz nyűgösség ellen.
Elorie elmosolyodott, egyértelműen hozzá volt szokva a nem teljesen szalonképesen viselkedő boszorkánycsemetékhez.
– Igazából nem is nyűgös vagyok, csak fáradt, de köszönöm! Az az érzésem, mintha három nappal ezelőtt reggeliztem volna.
– Három napja nem ettél? – meresztett nagy szemeket Aervyn. Egy picit megrebbentette az ujjait, és átnyújtott egy sokkal nagyobb süteményes bádogdobozt, amit nyilvánvalóan most teleportált az otthoni konyhából. – Tessék, egyél sok sütit! Ha ez mind elfogy, a mama süt még.
– Üdv a boszorkánydzsumbujban, ahol az élet kissé mindig lökött – nevetett fejcsóválva Nell. – Aervyn, légy szíves, küldd vissza haza a sütit! Elorie-nak anélkül is éppen elég a cipekednivalója.
A nutellás süti illata egyébként is tömegjelenethez vezethetett volna a repülőtéren.