Szentül meg voltam eddig győződve róla, hogy számomra a magyar romantikus írónők a "mumusok". Sajnos-nem sajnos ezt az állítást most Armas megcáfolta, mivel sikerült olyan kínlódást összehoznia majdnem 500 oldalban, hogy az még Tomor Anitának is becsületére szólna. Nagyok voltak az elvárásaim -…

Ismét adtam egy esélyt az Írónőnek és sikerült nem túl rossz élményekkel befejeznem a regényt. Körülbelül a könyv feléig el voltam szédülve: egész jó ki sztorit kaptunk, a főszereplőt sem akartam agyon verni egy vaslapáttal és olvastatta is magát, néha majdnem Isztambulban éreztem magam és eszembe…

Olyan régóta tologattam a könyv elolvasását, hogy szinte biztos voltam benne: a tudatalattim TUDJA, hogy ez nem lesz jó. Nos, tévedtem. Aranyos, igazi brit íróhoz méltó limonádét kaptam, szerethető mellékszereplőkkel és rengeteg problémával küzdő főszereplővel. A könyv olvasása közben…